Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Bárth János: Magyarország népességének felekezeti megoszlása a 19–20. században

214 BARTH J.: MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK ... Tisza két partján elterülő Csongrád megyét a Duna—Tisza közének vármegyéi között sorolták föl. Számottevő református élt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (35,7%), Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 18,8% és Kecskemét városában (22,8%). Figyelemre méltó, hogy Budapest lakosságának csak 9,9%-át tették ki a reformátusok. A Duna—Tisza köze szűkölködött evangélikusokban. Bács-Bodrog megyében a lakosság egytizede (10,4%) követte ezt a vallást. A görögkeletiek Zomborban 38,9, Újvidéken 34,3, Bács-Bodrog megye egészét tekintve 18,8%-ot értek el. Budapest lakosságának több mint egyötöde, 23,1%-a zsidó volt. Baján a népességnek csaknem egytizedét (9,9%-át) mondhatta magáénak a zsidó hitközség. A Tiszántúlon, a korabeli statisztikák nyelvén: a Tisza bal partján, gyakorlatilag a történelmi Erdély és a Tisza közé eső területen, viszonylag alacsony részesedési arányszámmal, 33,4%-kal a reformátusok képeztek relatív többséget. Nem sokkal maradtak el tőlük a görögkatolikusok (28,9%). Együtt a lakosság kétharmadát mondhatta magáénak e két vallás. A népesség fennmaradó egyharmadán a római katolikus, a görögkeleti, az evangélikus és az izraelita egyház osztozott. E terület nyugatibb, alföldi tájain a reformátusok domináltak. Békésben azonban az első helyet már az evangélikusoknak kellett átengedniök. Az Erdély felé eső területeken viszont a keleti kereszténység vallásai játszották a legdominánsabb felekezet szerepét. A katolikusok egyik tiszántúli vármegyében sem jutottak többséghez. Legkevesebb katolikus élt Bihar, Máramaros, Szilágy és Ugocsa megyékben (7,8—7,6—6,4 —8,7%). Valamivel többen éltek Hajdú megyében (11,5%), Debrecenben (17,9%), Szatmár megyében (16,8%), Szatmárnémetiben (20,1%) és Békés megyében (25,4%). Nagyváradon 30,9%-ot értek el. A terület és egyben Magyarország „leggörögkatolikusabb" megyéje Máramaros volt, ahol a görögkatolikusok arányszáma elérte a 71,1%-ot. Abszolút többségben voltak még Szilágy megyében (57,7%) és Ugocsában (62,7%). A relatív többséget jelentették Szatmárban (44,8%). Számottevő görögkatolikus élt még Szabolcs megyében (19,8%) és Szatmárnémeti városában (20,0%). Biharban megközelítették a lakosság egytizedét (9,3%). A Tiszántúli területre esett Hajdú megye, a történelmi Magyarország egyetlen olyan megyéje, ahol 75,9%-os arányukkal a reformátusok voltak abszolút többségben. Magyarország törvényhatósági joggal felruházott nagyvárosai között kettő olyan akadt, ahol a reformátusok abszolút többséget képeztek: Debrecen és Hódmezővásárhely. Mindkettő tiszántúli város volt, bár Vásárhelyről már fentebb szóltunk, mert a népszámlálási statisztikák a Duna—Tisza közével együtt tárgyalták. Debrecen népességén belül a reformátusok részaránya 68,3%-ot tett ki. A reformátusok relatív többséget képeztek Biharban (39,5%), Szabolcsban (38,0%) és Szatmárnémeti városban (38,5%). Számottevő református élt még Békés megyében (33%). Nagyváradon (30,3%), Szatmár megyében (31,4%), Szilágy megyében