Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Bárth János: Magyarország népességének felekezeti megoszlása a 19–20. században

204 BARTH J.: MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK ... kezdeményezett és a XVIII. században gyökeret verő unió, a görögkatolikus vallás megszületése. A XVIII. századból és a XIX. század első feléből nincsenek megbízható és pontos adatok a magyarországi felekezetek arányára. Tulajdonképpen az első igazán hiteles felekezeti felmérést — az 1857-es előzményt nem számítva — 1870 elején végezték el az 1869. évi népszámlálás biztosai. II. József 1784—87. évi népszámlálása vallási szempontból csak a keresztényeket és a zsidókat különböztette meg, így forrásértéke kevés. Ebben az időben a magyar korona országainak 8 477 174 lakosából 82 986 fő, vagyis a lakosság 0,97%-a volt zsidó. Figyelemre méltó a zsidó népesség területi szóródása. Legtöbb zsidó a szűken értelmezett Magyarország területén élt, 6 487 544 lakosból 80 783 fő (1,23%). Meglepően alacsony volt a zsidók aránya Erdélyben: 1 441 279 lakosból csak 2 092 fő (0,14%). Elvétve akadt zsidó Horvátországban, ahol 548 351 lakosból 111 fő (0,02%) vallotta magát zsidónak. Annak ellenére, hogy a II. József-kori népszámlálás alkalmával nem mérték fel a keresztény vallások követőinek belső számarányát, akadnak olyan összeírások, amelyekből következtetni lehet erre. Thirring Gusztáv a II. József-kori magyarországi népesség felekezeti hovatartozásának bemutatásakor az 1782. évi és az 1804. évi országos összeírások adatait vette tekintetbe.

1 Ugyanezen összeírások alapján próbált következtetni Magyarország lakosságának vallási összetételére Schwartner Márton is.

2 Sajnos az 1782. évi és az 1804. évi összeírás egyaránt sok kívánnivalót hagy maga után. Mindkét összeírásból hiányzik a nagyszámú nemesség. Csak a szűken értelmezett Magyarországra és Horvátországra terjednek ki, Erdélyre nem. A felekezetek megkülönböztetése fölöttébb elnagyolt. Az 1782. évi összeírás katolikus címszó alatt együtt adja meg a római katolikusok és a görögkatolikusok számát, akatolikus-ként együtt szerepelteti a protestánsokat. Rajtuk kívül feltünteti a nem egyesült görögkeletiek és a zsidók számát. Az 1804. évi összeírás már különbséget tett evangélikusok és reformátusok között, de a római és a görög szertartású katolikusokat együtt kezelte. Ennek az összeírásnak nagy gyengéje, hogy csak a férfiakra terjedt ki. Mivel a nők felekezeti aránya hasonló lehetett, mint a férfiaké, a férfiakra megállapított adatokat duplán szokás számítani. Thirring Gusztáv gondos számításokkal, a két összeírás alapos elemzésével és más forrásokkal való összevetésével, a figyelembe veendő körülmények mérlegelő figyelembevételével 1787-re vonatkozólag az alábbi felekezeti arányokat állapította meg az Erdély nélküli Magyarországon és Horvátországban: 1 THIRRING G. 1938. 43—50. — V.o. 1936. 2 SCHWARTNER, M. 1809. 160—161.