Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

TÖRTÉNELEM 185 A mesterek számának alakulását követi az inasok és legények létszáma is. Évtizedenként átlagosan 18—20 inas és legény tartozott a mesterek fennhatósága alá. Számuk a 19. század közepén 30-nál is magasabbra emelkedett. A céh fokozatos bővülése tette szükségessé, hogy már 1818, majd 1828-tól megkövetelték a szolgáló esztendő pénzbeli megváltását, tekintve, hogy „megsokasodtak a szolgáló mestereknek való legények."

33 Az alábbiakban megpróbáljuk nyomon követni a jegyzőkönyvek alapján azt a folyamatot, hogy miképpen vált a céh kötelékébe tartozó inasból mester. A mesterek az inasok szegődtetésekor 1833-ig az artikulusokban megszabott taksákat követelték meg. Ettől kezdve felemelték a tanulólevél kiadásának árát 1 forinttal, melyet a rányomott pecsétért kértek.

34 A legények protocolluma életükre vonatkozóan nem sok felvilágosítással szolgál, csupán származási helyüket és nevüket közli, és azt, hogy „ ... B. Tanítvány minden igasságát megadta".

35 A céh az első időkben a legények vándorlásául kiszabott 3 évet nem követelte meg szigorúan, sőt 1782-ben egy évre csökkentette. 1785-től kezdve sokan pénzzel váltották meg a vándoréveket.

36 Félegyházára az ország minden részéből jöttek vándorlegények. Legtöbben a környező városokból: Szegedről, Csongrádról, Szentesről, Kecskemétről, de jöttek távolabbi városokból is, pl. Veszprémből, Keszthelyről, Kaposvárról stb. A vándorló legények nyilvántartási jegyzőkönyve

37 szerint a félegyházi legények vándorlásának első iránya legtöbbször Csongrád, Jászberény, Szeged, Kalocsa volt. Az 1850-es években, amikor a céh taglétszáma legmagasabbra emelkedett, a vándorlás ideje is négy évre hosszabbodott. Az egyetlen, ebből az időből fennmaradt vándorkönyv alapján konkrétan is végigkísérhetjük egy takácslegény vándorlását 1849—1853-ig: Félegyházán apjánál 19 hétig, Csongrádon 40 hétig, megint apjánál 10 hétig, újra Csongrádon 30 hétig, Jankováczon (Jánoshalma) 4 hétig, Majsán 1 hónapig, apjánál 1 évig, Szegeden 1 év 16 hétig vándorolt.

38 A legények nősülését tiltotta a céh, arra hivatkozva, hogy a feleséges legényekre egyik artikulus sem vonatkozik.

39 Mária Terézia céhügyi rendeletei ezzel ellentétben megengedik a legények nősülését. Az 1770. október 1-i rendszabás szerint a tanács tartozik őket „minden háborgatás ellen megoltalmazni".

40 Mégis, nemcsak magán a céhen belüli konfliktusok okozója volt a legények házassága, maga a városi tanács is beavatkozott az ügybe, s kérte a céhet, hogy akadályozza meg a 33 K. M. A. 63.507.1. A takácscéh protocolluma 1819-től. 34 Uo. 35 K. M. A. 63.508.1. A legények protocolluma. 36 K. M. A. 63.509.1. 37 K. M. A. 63.480.1. Vándorló legények nyilvántartási jegyzőkönyve 1855-től 38 K. M. A. 63.357.1. Bán Károly vándorkönyve 39 K. M. A. 63.507.1. 40 SZÁDECZKY L. 1913. I. 160.