Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Székelyné Kőrösi Ilona: Egy kecskeméti háziasszony számadáskönyve 1826–27-ből

146 SZ. KÖRÖSI L: EGY KECSKEMÉTI HÁZIASSZONY ... felszólításra kellett feljegyeznie több mint egy esztendő bevételeit és kiadásait. E feljegyzések ismertetése előtt azonban szólni kell magáról a családról is. Kók István és Kaláts Ilona 1826-ig 31 esztendőt töltöttek egy fedél alatt. A város 3. tizedében 116 négyszögöl nagyságú telken volt egy kis házuk, Máriahegyben pedig szőlőjük. Ez utóbbi — Kók István atyai öröksége — több mint 500 útból állt, volt benne egy kunyhó, kút, lugas, veteményesföld, és több mint száz gyü­mölcsfa. Négy gyermekük volt, 1826-ban*István 30, Zsuzsanna 26, Lídia 16, Ferenc 15 éves. Velük élt Kók István két szellemi fogyatékos testvére, Éva és János. Kók István írástudó, iparos ember volt (mestersége nem derül ki az iratokból), tanult mesterségét azonban már több éve nem gyakorolta. Felesége varrással keresett pénzt. A viszálykodásokkal terhes házasság erősen megromlott. 1826 tavaszán Kók István házasságtörés — „nős paráznaság" — vádjával az úriszék elé, majd börtönbe került. 3 A gazdaság irányítása ekkor a háziasszony kezébe került. Hivatalos személyek jelenlétében átvette a szőlőt, az előző szüretről maradt bort és az edényeket. Az ősi Kók-szőlő részben a két „ügyetlen" testvéré volt, ezért vállalnia kellett, hogy a szőlő hasznából rendes ruhát és élelmet biztosít számukra. 4 A férj távollétében az asszony köteles volt bevételeit és kiadásait följegyezni. 1827 augusztusában Kaláts Ilona hivatalosan elszámolt a tanács kiküldötteinek, visszaadta férjének a házat és a szőlőt, a gazdaság vezetése ismét a családfő feladata lett. 5 A családi béke azonban ezzel nem állt helyre. A házastársak kölcsönösen pa­naszkodtak egymásra. Kaláts Ilona külön lakásért és férje által fizetendő tartásért folyamodott a tanácshoz. A szőlő — Kók István kezén — a következő években jelentősen leromlott. Fagykár miatt 1832-ben 10, 1833-ban mindössze négy akót termett. A kádak, hordók és egyéb „szőlőbeli" edények is tönkrementek. Kók István növekvő adósságai 1834-ben már több mint 950 forintot tettek ki. Ingatlan javait ideiglenesen bírói zár alá vették. 1827-ben 82 út szőlőt zálogba adott. 1833-ban Bárdi Imre kecskeméti lakosnak adott át 112 útnyi területet, hogy az a szőlő használata fejében gondoskodjon Kók János eltartásáról. 1834-ben Zsuzsanna és Lídia kérésére — felosztották a Máriahegyi szőlő Kók Istvánt illető részét az apa és a két lány között. A városban levő házat a lányok 3 Kók István saját bevallása szerint nem érezte magát bűnösnek. Felesége és lánya nem engedték meg, hogy az ő jól befűtött szobájukban aludjon, így csak abban a helyiségben tartózkodhatott, amelyik még sohasem volt befűtve: „Már a sok hideg Ejtzakákat ki nem álhattam, el mentem Egyházi Jósef meg boldogult Jó Barátomhoz nyugodalmamat keresni szerentsétlenségemre Egyházi József oda Haza nem volt, de még is Felesége Nemes Lestár Mária lé nyugvásom meg engette, alig hogy lé vetkeztem, imé jön Feleségem rossz erkölcsű Susánna Leányával és egy Város Drabantyával... 324 napig tartó Rabságra, Vasba közmunkára és minden héten két napi kenyér és vizi böjtre ítéltettem..." BKML Kecskemét Város Tanácsának iratai. Kig. 1834/146. sz. 4 Kaláts Ilona kötelező levele, 1826. ápr. 24. Uo. Kig. 1827/103. sz. 5 Csányi János jelentése 1827. aug. 1. Uo. Kig. 1827/103. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom