Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Játéktörténet - Hegedűsné Kalmár Ágnes: Grabóka (Grabowieczky Leon játéktervezőről)
536 HEGEDŰSNÉ KALMÁR Á.: GRABÓKA . . . Grabowieczky Leon Budapestre érkezése után rögtön elkezdte műhelyének a megalapozását. Előleget vett fel nyersanyagra és gépekre. Pontos számításai, tervei szerint 15 munkást foglalkoztatott. A vezető Bod László iparművész volt. A műhely a gimnázium épületében működött, Budapest, X. Kőbánya, Belső-Jászberényi út 28'—34. (ma Körösi Csorna Sándor út). Ő maga készített minden tervet. Először kész rajzok voltak, majd tárgyrajzok, ezek alapján készültek a sablonminták. Eleinte keménypapírból, később a legsikerültebb játékokról fémből. Ezután készült az új díszítés, ami magából a tárgyból született. Rajza pauszpapírra került, festése pontos színterv alapján történt. Mindezek Grabowieczky Leon nagyon pontosan, művészi szépséggel elkészített saját kezű munkái voltak. A játékokat törékenysége miatt később bükkfából faragták. Ezek szerkezete már nem bír azzal a hajlékonysággal, amivel az eredeti rajzok és az első darabok. A festés viszont követi az eredeti elképzelést. Sokszor ellentét is alakul ki a mechanikus fajátékok és a rajta ülő egységes festék között, ami egyébként teljesen eltakarja alapanyagát. Grabowieczky Leon első játékain más volt a festék anyaga, mindig látszott maga a fajáték. Voltak lapos figurák, ezek egy lemezből készültek és fatalpon álltak. Voltak lengő játékok és sokkal összetettebb mozgásra képes darabok is. Ezek szintén talpakon álltak, testük helyzetét tudták változtatgatni. Sokszor kicsiny kerekeken gurultak. Ezek a tárgyak nem önálló életre készültek, hanem egy teljes játékország alakjai voltak. Mesék állatalakjai, de inkább egy eredeti fantázia szülte világ figurái. Volt Mikulás, Bakter, Ördög, Tudósnyúl, doktor- és diplomatanyúl, lovas kocsi, de voltak bútorok is, kredenc, pohárszék, bölcső, pad és szánkó 1925-ben már 120 körül volt a játéktervek száma. Közöttük olyanokat is találunk, amelyek sosem valósultak meg. Ilyenek az „öltöztetett bábtest" gondolata és a „Magyarfalu" építőszekrény. Egyre gyarapodtak, de közben át is alakultak, a sokszorosított gyártás technológiájához alkalmazkodtak. Eltűnt a meseszerű, míves ornamentális díszítés, ezt helyettesítette a fémsablonokkal történő foltszerű festés. Ezzel együtt eltűnt az állatok meseszerű megszemélyesítése is. Minden valósághűbb lett, és ekkor önállósodtak maguk a játékgyárak is. Grabowieczky Leon együtt maradt játékaiból ez utóbbiak kerültek elő, a korábbiakat csak rajzok és fényképek alapján ismerjük, pedig szemléletükben ezek hordoznak igazán egy magyar, a népművészethez közel álló, abból kinövő világot. A műhely játékai 1920-ban törvényes védjegyet kaptak. A X. kerületi kőbányai Magyar királyi Állami Főgimnázium Értesítője már 1921-ben ezt írja Grabowieczky Leonról: „Saját tervezésű plasztikus magyar mesejátékot készít, ezek itthon is, a külföldön is tetszést keltettek." Ezenkívül még a következőket írja róla: „A Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesülete választmányának, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat választmányának, kiállítási bizottságának tagja, gyermekművészeti szakosztályának előadója, a Magyar Vöröskereszt Egylet választmányának titkára."
