Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez

HELYTÖRTÉNET 119 hajtűket, sokféle kapcsot és gombot (pl. selyem-, cérna-, csont-, eberlastin- és gyöngyházgomb stb.). Voltak készen kapható báli ruhák is.

34 A lányok ldházasítása jelentős terhet rótt a családokra. A hozományban — amelyben voltak házi eszközök, bútorok, edények is — a „ládabeli" jelentette a legnagyobb értéket, ez pedig az ágyneműk, abroszok, konyharuhák mellett főként ruhaneműből állt. A férjhezmenéskor kapott holmik azonban korántsem jelentették az asszony teljes ruhatárát. Gyarapították azt a helybeli kereskedőknél, de tudjuk, hogy a környező vásárokba is eljártak ruhaféléket venni, sőt egyes gazdák rendszeresen Pestre vitték feleségüket, lányaikat finom ruhákat vásárolni.

35 Az öltözködés költségei jobbmódúaknái is gyakran okoztak anyagi gondot. Szekeres Antal például végrendeletében panaszolja, hogy menye az eladott malom árának nagyobb részét „haszontalan, szükségtelen czifra ruhákra, iszom eszemre elköltötte".

36 A férfiak ruházkodásában — elsősorban a jobbágy- és zsellérlakosság, kertészek, pásztorok körében — tovább élt az inges-gatyás viselet, az ujjatlan, ezüstgombos lajbival.

37 A süveg helyett fokozatosan tért hódított a kalap. Még megtalálható a ködmön, és általános a szűr és a suba viselete. A felsőbb-rétegek körében elterjedt a magyaros, zsinóros posztónadrág, és az oldalt gombolódó „Rajthuzli". Az ezüstgombos dolmány még megtalálható a férfiak ruhatárában, de már általános felsőruha lett a mándli. Az 1820-as években már a szőlőkapások bérében is szerepelt. Főleg kereskedők, mesteremberek viseletéhez tartozott a posztóköpönyeg. Ugyanakkor egy érdekes régi ruhadarabról is vannak adataink, bőrnadrágról, amely szintén szerepelt a kapások bérében.

38 A TANYA VILÁG MINDENNAPI ÉLETÉBŐL A tanyavilágról, a határbeli épületekről, azok felszereltségéről és az ott zajló mindennapi életről kevesebb adat áll rendelkezésünkre. A kortársak is kevesebbet foglalkoztak leírásukkal. Papp László és Szabó Kálmán kutatásaikban elsősorban a tanyák korai időszakára összpontosítottak. Amíg a tanyákon a tulajdonosok csak a nagyobb munkák idején tartózkodtak, az épületek szerényebbek, az állandóan kint tartott eszközkészlet csekélyebb volt. 34 BKML Közig. ir. 1848—130< sz. 35 BKML Közig. ir. 1825—63. sz. 36 BKML Végrendeletek 1832—26. sz. 37 BKML Közig. ir. 1824—129., 1832—14., 1832—57., 1833—104., 1843—139. sz. 38 H. Szabó Pál kapásainak az alábbi ruhákat vette: 1819-ben: csizma, nadrág, sapka, kalap. 1822-ben: csizma, egy bőrnadrág. 1824-ben: csizma, „egy nadrágnak való bőrt megvaratassavai •együtt", 2 pár fejér ruha, egy ujjas mándli, suba helyett 12 f egy kalap. 1828-ban: 2 pár fejér ruha, 1 pár csizma, szűr, ujjas mándli, Rajthuzli, kalap. 1832-ben: fejér ruha, kalap, csizma, szűr. BKML Közig. ir. 1833—40. sz. . '