Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez

HELYTÖRTÉNET 117 zöldbab, gomba, paprika, gyökér, paradicsom, alma, saláta, tormagyökér, mák, bors, serélesztő, dohány, pálinka, tojás, tejföl, vaj, tej, túró, sajt.

28 A piacon vásárolható élelemről ízelítőt ad Könyvesné Gere Katalin folyamodványa, amelyben arról panaszkodik, hogy férje csak a kenyér-szalonna erejéig gondoskodik családja ellátásáról, „Maga ellenben a' mit szeme s szája meg-kívánt a' Piacon minemű a' sült Lúd, hús, sajt, Túró, sült hal, Sertés, Petsenye, Kaláts, Fejér Tzipó, Dinnye s' a' többi, mind azokat meg-vette és külön úgy ette meg, egyéberánt is vagy marha húst vagy fertállyal Bárány húst vásárlott minden nap a' maga számára és vagy maga vagy a Menye főzte meg".

29 A kecskeméti kereskedők boltjaiban gazdag választék volt különböző fűszerekből, pl. bors, babérlevél, gyömbér, paprika, ecet, fenyőmag, aprószöllő, szegfűszeg; de egyéb csemegékből is, mint például fehér, sárga vagy fekete cukor, csokoládé, kávé.

30 A VISELET ALAKULÁSA A kecskeméti viselet leírói elsősorban az asszonyok, lányok gazdag ruházatát emelték ki.

31 Az ország legfejlettebb területeihez hasonlóan, a viseletben házilag előállított anyagot már nem, vagy alig-alig használtak. A kereskedelem és a pénzgazdálkodás fejlettsége folytán a viseletben a legkülönfélébb gyári anyagok fordultak elő. A női viselet hagyományosabb formája ekkor (a kortársak szerint a katolikusokra volt inkább jellemző) az ingvállas-pruszlikos viselet. A nők által korábban viselt mente már ritkábban fordul elő. Általánosan elterjedt a szűk, testhezálló, ujjas rékli amelyhez ugyanolyan gazdagon ráncolt, hosszú szoknyát viseltek, mint a pruszlikosingvállas öltözethez. Mindkettőhöz hozzátartozott a kötény. Színben, anyagban és mintázatban rendkívül változatosak voltak a vállkendők, fej kendők. A meleg gyapjúkendők és a bélelt téli posztóréklik egyaránt szolgálhattak téli felsőruhaként. Kordován női csizmákat még felsorolnak leltáraink, de már a cipő viselése lett általános, amelyhez többnyire fehér harisnyát hordtak. Az egykorú férfiak szemében nem nagy népszerűségnek örvendő nagy és drága „kecskeméti tarajos főkötő" kiszorult az asszonyok viseletéből, helyette a kis csipkés főkötőket kezdték előnyben részesíteni, sőt sok asszony egyszerűen csak kendőt kötött a fejére. A lányok pántlikás, egy ágba font hajviselete a század közepén még általános volt. A polgári divathatások eredményeként ezekben az években már megjelentek az egybeszabott ruhák és a különböző kiegészítők, pl. kesztyű, ernyő. 28 BKML Közig. ir. 1827—103. sz. Kook Istvánné Kaláts Ilona számadáskönyve. 29 BKML Közig. ir. 1827—107. sz. 30 BKML Közig. ir. 1847—200. sz. Khron lakab izr. kereskedő inventáriuma. 1831—98. sz. Váradi Lajos kereskedő inv. 31 SZOKOLAY HÁRTÓ J., 1844., SZABÓ Richard 1845., Kubinyi-Vahot 1853. Átfogó feldolgozás a kecskeméti viseletről: PAPP L., 1930.