Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Régészet - Biczó Piroska: Leletmentések Árpád-kori településeken

RÉGÉSZET 161 rének kiszélesedése ezen a területen, a DNy-i hosszanti fal közelében letaposott agyagréteg, valamint egy 15 cm mély cölöplyuk, amely ajtófélfa vagy a bejárati gádor tartozéka is lehetett. A tetőzetet tartó cölöpöknek ugyancsak nem találtuk nyomát. A ház járószintjét a homokos altalaj képezte, vékony, letaposott agyagrétegeket az erősebben igénybe vett területeken figyeltünk meg, a bejárat és a gödrök közelében. Vesszőfonat maradványait bontottuk ki a járószinten a ház DK-i felében. A DK-i sarok közelében elszenesedett maradványokat találtunk, míg a DNy-i sarok közelében nagyobb, összefüggő felületet sikerült feltárnunk, amelyet a rátapasztott 2—3 cm vastag agyagréteg őrzött meg számunkra (1. kép). A sövényfonat 1—1,5 cm átmérőjű vesszőszálakból készült, a maradványok elhelyezkedése alapján „beszövése" nem volt egyenletes: sűrűn elhelyezett vesszőszálakat keresztirányban egymástól 15—20 cm-re kettes vagy hármas vesszőszálakkal szőttek át. Ásatási megfigyelésünk szerint a sövényfonat eredetileg nem a ház padlóját, hanem oldalfalait borította. A DK-i és a DNy-i fal mentén ugyanis hosszabb szakaszon 5—6 cm széles szürke agyagsávot figyeltünk meg, helyenként függőleges vesszőmaradványokkal, továbbá kisebb agyagsáv-maradványokat a ház többi fala mentén. A vesszőmaradványok elhelyezkedése alapján — függőleges vesszőszálak, amelyek ráhajoltak a padlóra — a DNy-i sarokban feltárt sövényfonat a ház DK-i faláról dőlt be a járószintre, tehát a sűrűn elhelyezkedő vesszőszálak voltak a függőlegesek. A sövényfonat felerősítési módjára utaló adatot nem találtunk. Egyedül az ÉNy-i fal É-i harmadánál feltárt 18 cm átmérőjű, 14 cm mély cölöplyukról gondolhatjuk, hogy szerepe volt a bélés tartásában. A ház kemencéjét, amely a járószintnél 25—30 cm-rel magasabban feküdhetett, a munkagépek megsemmisítették. A ház tömbjéből kiugró kemence egykori létét és helyét a K-i sarok mellett a bolygatatlan altalaj sötétbarna — átégett — elszíneződése jelezte. A kemence előtt 15—20 cm széles és 8 cm vastag agyagréteget tártunk fel, amely az ÉK-i fal mentén csak 40 cm-t nyúlt előre, a DK-i falon mintegy 140 cm-t, majd fokozatosan elvékonyodva a ház sövénybélésének tapasztását alkotta. Az agyagréteg és a sötétbarna elszíneződés elhelyezkedése alapján a kemence a DK-i fal mentén volt, szája is itt nyílhatott. Feltehetően a kemence száját és ház felőli oldalát is ebből a vastag agyagrétegből képezték ki,

2 egyben erősítve a kemence boltozatát is. A vastag agyagtapasztással bizonyára a ház gyúlékony sövénybélését is fokozottan védeni kívánták a tűztől. A kemence környékén megfigyelt elszenesedett vesszőmaradványok és egy erősen faszenes réteg arra utalnak, hogy a ház pusztulását mégis a kemencétől induló tűz okozta. 2 Gyakori jelenség, hogy a kemence hátsó részét a ház fala alkotja vagy abba vájják, elülső részét pedig agyagból építik meg. Pl. Tiszalök-Rázom, MÉRI István 1952. 58; KardoskútHatablak, MÉRI István 1964. 10; Doboz-Hajdúirtás, KOVALOVSZKI Júlia 1964. 133; Tiszaeszlár-Bashalom, KOVALOVSZKI Júlia 1980. 30, 32, 34.