Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

CUMANIA 8. 275 BARTH JÁNOS Földművelés és állattartás a Bácska északi határvidékén a 18. században BEVEZETŐ Az Észak-Bácskai-Homokhátság pusztái tulajdonjogi szempontból meglehetősen vitatott földterületek voltak a XVIII. század első felében. A táj középkori magyar népessége nagyrészt kipusztult. A hol itt, hol ott ideiglenesen letelepedő rácok és a környékre szervezetten letelepített németek nem lehettek a birtoklási hagyományok hiteles tanúi. A távolabban lakó Duna melléki magyar parasztok és a Duna—Tisza köze egészén honos pásztorok közül egyesek ismerték ugyan a vidéket, de inkább csak a maguk szempontjából fontos részletekre emlékeztek, így pl. egy-egy puszta határaira, bérlőire, használóira. A középkori birtokjogi viszonyok jelentőségüket vesztették a török uralom időszakában, így ezekről csak általánosságok éltek az emberek emlékezetében. A XVII. század végén és a XVIII. század elején a császári kormányzatnak sem állt érdekében a középkori birtokviszonyok sietős, alapos föltárása, mivel e tények hiányában szabadon rendelkezhetett a visszafoglalt területekkel. Miként az ország sok más vidéke, e homokhátsági táj is nagy perek tárgya lett a XVIII. században. Alapvetően két hatalom versengett itt a puszták birtoklásáért : a kalocsai érsekség és a bajai uradalom birtokosai. A viaskodás kimenetelét azonban gyakran színezte az államhatalom érdekeltsége és egyes pusztabérlők birtokszerző törekvése. Tanulmányunkban elsősorban nem a perek történetéről és a birtoklási viszonyok változásairól akarunk írni, hanem arról az életről, amely a XVIII. században az ÉszakBácskai-Homokhátság pusztáin folyt. A perek történetét csak vázlatosan, a legszükségesebb mértékig idézzük fel. Főként a puszták hasznosításának bemutatására, valamint 22. itt tevékenykedő parasztok és pásztorok életének ábrázolására fordítjuk figyelmünket. Munkánk elvégzéséhez a XVIII. századi határperek vallomásait választottuk első számú segítőül. A több mint kétszáz éves perszövegek elemzésével kíséreltük meg vázolni a táj XVIII. századi mindennapi életének képét. A határ-