Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Kiskunsági őslakosok etnikai-embertani vizsgálata
542 HENKEY GY.—KALMÁR S. : KISKUNSÁGI ŐSLAKOSOK . . . A kiskunsági őslakosok vizsgálatára 1958 és 1980 között került sor. A vizsgálatok súlypontja a török korban fennmaradt négy község volt, de mert az 1745. évi redempció során Orgovány pusztát és Szánk déli részét Kunszentmiklós, Szánk északi, móricgáti részét Kiskunlacháza váltotta magához 6 és a két volt puszta első újratelepítői kunszentmiklósi, kiskunlacházi pásztorok és hozzátartozóik voltak, a vizsgálatokat kiterjesztettük Szánkra és Orgoványra is. 1958 és 1961 között Henkey Gyula a vizsgálatokat részben a helyi családokat jól ismerő kísérőkkel házról házra járva, részben református istentiszteletek alkalmával a lelkészi hivatalban végezte. Nagyrészt azok vizsgálatára került sor, akik szüleinek családneve mind apai, mind anyai ágon szerepelt már a XIX. század első felében is a négy fennmaradt község református anyakönyveiben. A mindkét ágon és az egyik ágon bevándoroltak vizsgálati lapjait feldolgozás előtt elkülönítettük. A fülöpszállásiak vizsgálata ilyen körülmények között 1960-ban be is fejeződött, 1962-től kezdve a vizsgálatok túlnyomó része a tüdőszürések alkalmából történt, amikor református presbiterek, tanácsi dolgozók és pedagógusok irányítása mellett 13—16 év közötti tanulók hívták be embertani vizsgálatra a megjelenő őslakosokat. 1960-tól kezdve a kiskunsági falvakból is nagy számban költöztek el a városokba és az ipari központokba, elsősorban a 20 és 40 év közöttiek. Az 1974. évi tüdőszűrés alkalmából a kunszentmiklósi községi tanács felkérő levelet is küldött a még nem vizsgált 18 éven felüli őslakosoknak, hogy az embertani vizsgálaton is jelenjenek meg. Orgoványon, illetve Szánkon már a vizsgálatok kezdetén, 1958-ban is csak kb. 20%, illetve 10% volt azon lakosok száma, akik mind apai, mind anyai ágon az első újratelepítő kun pásztorcsaládok leszármazottai voltak. Az első világháború után e két községben az őslakos családok egyre jobban összeházasodtak a telepes családokkal, így különösen a fiatal korosztályoknál egyre fogyott a mindkét ágon őslakos származásúak száma. Az 1978. évi szanki tüdőszűrés alkalmából vizsgált 409 személy közül csak 11 volt a mindkét ágon őslakosok száma, 33 őslakos vizsgálatára korábban a lelkészi hivatalban már sor került. Az 1958 és 1961 között nem vizsgált, őslakosnak tartott 18 éven felüli orgoványiakat 1980-ban a helyi református lelkészi hivatal felkérő levéllel hívta be embertani vizsgálatra, azonban a megjelent 31 személy közül csak 7 volt a mindkét ágon őslakos származásúak száma, és ezek között is csak 3 volt a 61 éven aluli. Ezek után az orgoványi református lelkész közölte, néhány személy kivételével csak a 60 éven felüliek között vannak olyanok, akik mind apai, mind anyai ágon őslakos származásúak és ezek többségének vizsgálatára 1958 és 1961 között sor került. Tekintettel arra, hogy a feldolgozás elsősorban a 24—60 év közöttiek adataira épül, a minta további növelésére Orgoványon már nem volt remény. A hat kiskunsági községben vizsgált felnőttek száma az alábbi : 6 BOROVSZKY S. 1910. 234.
