Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Játéktörténet - Hegedűsné Kalmár Ágnes: Grabóka (Grabowieczky Leon játéktervezőről)

534 HEGEDÚSNÉ KALMÁR Á.: GRABÓKA . . . Grabowieczky Leon tanár tárgyai a művészeti és mértani rajz. 1881-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait Zilahon végezte (1899—-1903). 1903 tavaszán tanulmányúton volt Felső-Olaszországban. 1903. szeptember 3-án kezdett tanítani a szamosújvári állami főgimnáziumban. Innen jött el 1919. november 12-én, amikor családjával Erdélyből Budapestre menekült. A X. kerületi kőbányai Szt. László Magyar királyi Állami Főgimnáziumban tanított 1938-ig, ekkor ment nyugdíjba. A gimnázium értesítőjében így búcsúznak tőle : ,,. . . Kiapadhatatlanul leleményes volt a magyaros elemek kieszelésében ... A művészi szépet bevitte a gyermekjátékokba is: a játékkészítést iparművészetté emelte. Művészi értékű, magyaros díszítésű mozgatható játékai révén a Grabowieczky név hazánk határain túl is ismertté lett." A Szamosújvári Napló 1916. június 25-i számában pontosan beszámol a Vörös Kereszt Egylet gyermekelőadásáról. Grabowieczky Leonról azt írja: „A harmonikus rendezést az egylet titkárának mindig odaadó mű vészlelkesedése vezette". Mikor Grabowieczky Leon Budapestre jött, már kész játéktervei voltak. Néhány játék, amit későbbi leltárában szamosújvári eredetűeknek nevez, valamint ezt megelőző számtalan rajz, iskolarajzok az 1900-as évek elejéről valók, ill. későbbiek. Sok-sok virágmotívum a szecesszió hajlékony vonaljátékával. Bútortervek ugyanilyen stílusban az alábbi aláírásokkal : „bútortervek a gyerekszobába", „babaszekrények Dömötörnek — 1911. december 14.", valamint néhány plakátterv és szép pecsétek. Akkor készültek ezek, amikor a szecesszió irányzata uralkodott Európában, az az egyetemes stílus, amely lehetőséget adott arra, hogy érvényre juthasson egy nemzet egyénisége. Grabowieczky Leon első elképzelései játékairól síkban, rajz formájában jelentek meg. Itt nincs jelen a tárgyak térbelisége, ezek szép rajzok, ahol a vonalak hajlékonysága, a leegyszerűsített ornamentika túlburjánzó jelenléte, díszítő szerepe a fontos. Játékrajzai egyenként is elárulják, hogy teremtőjük képzeletében egy gazdag és teljes világ szüli őket. Ebben együttesen benne van a gyermek lelke, a népmesék világa és a népművészet motívumkincse. Grabowieczky Leon sajátkezűleg el is készíti az első darabokat. Puha nyárfából, a rajznak megfelelő aprólékossággal faragja ki első „Pöttyemberkéjét". A rajzok díszítőornamentikáját pontosan átfogalmazza térbeli domborulatokká, átmenetekké. Azután ugyanilyen gonddal, mívesen kifesti pirosra, zöldre és ezüstvirágokkal díszíti. A kezek és lábak könyöknél, térdnél és a testhez is kis szöggel kapcsolódnak, így mozgathatóak. A ruhák vonaldísze előre elkészített, pontos sablon után történik, mégpedig úgy, hogy a vonalak mentén kilyukasztgatott mintán keresztül hegyes szerszám üti a fába a sok kis pontocskát. így készültek az első állatfigurák, a kutya, cica, csirke, nyúl, madár, a meglevő „szamosújvári eredetiek". Grabowieczky Leon a falusi vásárok játékaiból meríthette ötletüket, a fajátékokból és a mézeskalácsbábokból, hiszen első játékai között szép emlékszívet is találunk „Szív küldi szívnek'' felirattal. Az említett játékok könnyű, kézbeillő szép tárgyak, anyaguk formájuk, és díszítésük teljes egysége uralkodik rajtuk. Ebből született a későbbi játékműhely.