Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Irodalomtörténet - Orosz László: A Bánk bán nemzeti színházi előadásainak szövege (1868–1929)

IRODALOMTÖRTÉNET 523 (562—568); 577—579, 583—586 (575—586); 596, 597—645 (ua. a következő sorok kivételével: 597—598, 608, 641—642); V.-131—141 (129—140); 188—189 (ua.); 207—241 (215—225, 229—234). Hevesi rendezői példányának a vége hiányzik, a szöveget csak az V. felv. 327. soráig tartalmazza. Az itt felsorolt húzásokat különben a skv.-ben többségükben megszüntették, figyelemre méltó azonban az is, hogy a Hevesi 1930-i kihagyásaival egyező húzások között sok olyan van, amelynek nincs előzménye az 1845-i skv.-ben. Persze ez önmagában nem tekinthető bizonyítéknak arra, hogy ezek a húzások Hevesi rendezéseivel kapcsolatba hozhatók. Az sem, hogy az 1916-i felújítás kritikusa Hevesi rendezői újításaként marasztalt el néhány olyan húzást, amelyek föntebbi felsorolásunkban szerepelnek. (Ezeknek megvolt ugyan az előzményük az 1845-i skv.-ben is, de időközben visszaállíthatták a kihúzott szövegeket.) Ilyen pl. a vérében fetrengő királyi asszonyt ábrázoló pajzs elhagyása (II. 45—50, 53—58), a „banki sértődés" törlése (II. 278—280), a IV. felv. végének erős megnyirbálása, a Melinda királyi udvarból való kiűzésére vonatkozó banki szavak kihúzása (V. 188—189).

20 Az 1868 és 1929 közötti előadásokon cenzori beavatkozásra vagy egyáltalán a politikailag kényes részletekre való különösebb ügyelésre nem gondolhatunk, legfeljebb a háború alatt és a román megszállás idején életbe léptetett cenzúra esetleges törléseire vagy a tőle v?ló félelemre. A következő részek húzása jöhet itt szóba: a hatalom mechanizmusának gúnyos leleplezése (I. 322—328), a trónus alatt vérében fetrengő királyné képe (II. 45—50, 53—58; ezt az 1860-i cenzori utasítás is tiltotta),

21 a hódító háború okozta szenvedés említése, az ilyen háború esztelenségének elítélése (II. 114—128, 202—209), a királyné rablónak nevezése (II. 224—226), Tiborc vádló panaszának, Bánk erre való együttérző reagálásának több részlete (a III. felv. 104. és 254. sorai közötti húzások), az uralkodói bölcsesség gúnyolása (III. 390—393), Gertrudis fellengző monológjai a hatalomról, a hódításokról (IV. 93—100, 102— 104). Minthogy azonban hasonló tartalmú részletek megmaradtak a szövegben, nem állíthatjuk, hogy az említett részeket külső beavatkozásra vagy politikai érzékenységre ügyelve húzták ki. Mint a szövegelhagyások is, a húzások is leginkább dramaturgiai koncepcióval magyarázhatók. Szövegrészek elhagyásával — mint láttuk — főként a drámába illesztett elbeszélések megszüntetésére törekedtek. Fölfedezhető hasonló törekvés a húzások esetében is. E célból húzhatták ki pl. a türingiai követség fogadásáról szóló peturi elbeszélés egy részletét (II. 164—172), az Imre király és Endre herceg közötti háborúskodás alatti események fölelevenítését (II. 317—334), a jáderai csata említését (III. 255—258), Izidora elbeszélését arról, hogyan került Gertrudis udvarába (IV. 68—75), Petur kivégzésének elmondását (V. 207—241). Megfigyelhető továbbá a monológok és monológszerű részletek korlátozására való törekvés is; egybeesik ez mind az 1845-i 20 NÉMETH A. 1935. 152—158. 21 OROSZ L. 1979. 154.