Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Irodalomtörténet - Orosz László: A Bánk bán nemzeti színházi előadásainak szövege (1868–1929)

IRODALOMTÖRTÉNET 499 elmondottak alapján minden okunk megvan annak a föltételezésére, hogy ez a most vizsgált skv. volt, amelyet ezért a későbbiekben 1868-iként fogok emlegetni. Valószínűnek tartom továbbá azt is, hogy ezt a skv.-et használták egészen Hevesi Sándor 1930. ápr. 24-i felújításáig, vagyis az 1929. aug. 20-i előadással bezáróan. így tehát ez a skv. mintegy 61 évig, 161 előadás során lehetett használatban. A SÚGÓKÖNYV ELTÉRÉSEI A DRÁMA EREDETI SZÖVEGÉTŐL A Nemzeti Színház korábbi, 1845-től 1867-ig használt skv.-e—mint tanulmányom első részében bebizonyítottam — a Bánk bán 1840-i, második, Nagy Ignác Színműtárában megjelent kiadását követte.

6 1868-ig a drámának három újabb kiadása jelent meg: 1856-ban és 1860-ban Horváth Döme adta ki Kecskeméten, 1862-ben Toldy Ferenc Pesten. E három kiadás visszatért az első kiadás szövegéhez, a helyesírást azonban modernizálta, s kisebb nyelvi igazításokat is végrehajtott. Noha e modernizálás és igazítások a három kiadásban egyirányúak, kisebb eltérések mégis vannak Horváth és Toldy, sőt Horváth két kiadása között is. A következőkben azt vizsgálom, az 1868-i skv. szövege miben tér el a Bánk bán 1. kiadásától, s eltérései hol egyeznek Horváth és Toldy kiadásainak szövegével. A skv. — Horváth kiadásaival egyezően — a s%akas% helyett a felvonás megjelölést használja; a felvonásokat pedig — ebben eltérve Horváthtól is, Toldytól is — számozott jelenetekre tagolja, s a jelenetek elején felsorolja a színen lévő szereplők nevét. A verssorokat — Horváthtal és Toldyval egyezően — nagybetűvel kezdi. Ugyancsak egyezően velük a személyek felsorolásában a királyi pár gyermekei közül elhagyja Máriát; Otto, Berchtoldnak, a* Merániai Hercegnek Fia, Gertrúdisnak Testvér öccse helyett ezt a rövidebb megjelölést alkalmazza: Otto, Berchtold merániai beremegnek fia, Gertrud testvére; a cselekmény idejét pedig Történt 1213-ik esztendő vége felé helyett így jelöli: Történik 1213. A pusztán a helyesírást modernizáló változtatásokra (pl. egyj -» egy) nem térek ki, az ezekhez közel eső, de némileg a kiejtést is érintő változtatásokat sem sorolom fel egyenként, csak itt említem közülük a fontosabbakat (elöl az 1. kiadásban, -> jel után a skv.-ben található alak): enyim->enyém, esmér-^ismer, kérnél akiméi, megént-> megint, szerént -+s%erint, teként -+tekint, töröl-^törül, Ыцоп ^-biyony, ispány-^ispán, kéns^erít-^kényszerit, kéntelen->kény te len, alomba -»azonban, titokba-útitokban, valóba ~> valóban, ált->át, olta->óta, ös%ve-^öss^e, hiszem->his%en, hal->hahl. Az ilyen jellegű változtatásokban sem a skv., sem Horváth és Toldy kiadásai nem teljesen következetesek; a régebbi alakok Toldynál a gyakoribbak, a skv. Horváth kiadásaihoz áll közelebb. 6 OROSZ L. 1979. 139—145.