Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Irodalomtörténet - Fazekas István. Levelek Falu Tamás költőhöz (1911–1971)
490 FAZEKAS I.: LEVELEK FALU TAMÁSHOZ Dr. Falu Tamás közjegyző úrnak 1 Ócsa Pest vm. Levelezőlap. Autográf tintaírás. Jelzet: V. 4320/47/1 1 A címzés pontatlan, mert az írói névhez nem kapcsolódhatott a dr. előnév, csupán a címzett polgári nevéhez. A levél tartalmából kiderül, hogy a Petőfi Társaság ülésein találkozhatott leggyakrabban Falu Tamás Komissal. 20. KORNIS GYULA Buda 1945. júl. 21 ' Kedves Barátom! Igen sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni. Most már végleg Budára költöztem (II. Bimbó út 125.) [,] s Pestre csak akkor megyek, ha dolgom akad. Nagyon szeretném, ha a Petőfi-Társ. [aság] sorsáról eszmét cserélhetnénk. Megvallom, a jelen viszonyok között mindentől elmegy a kedvem: örülnék, ha alkalmas embernek átadhatnám az elnökséget is. 1 Nagyon jól esett, hogy egészen önkényt [így!] igazolt, [atásí] ügyemben levelet írtál H.Z.-nak 2 : igaz barátságodnak valóban szép tanúsága. Igen hálásan köszönöm. Szíves soraidat kérve, régi barátsággal melegen üdvözöl Kornis Levelezőlap. Autográf tintaírás. Jelzet: V. 4320/47/2 1 Nem csodálhatjuk, ha Kornis Gyula számára — aki a Horthy-korszak legismertebb reakciós ideológusa volt — válságossá vált az 1945—1946 közötti időszak. Elképzelhető, hogy személyes biztonságát is veszély fenyegette. Igaz, átmenetileg, 1—2 évig ő volt az MTA elnöke, a Petőfi Társaság elnöke, 1947-ig az egyetemen is taníthatott. A Petőfi Társaságban betöltött tisztségéről — e levél tanulsága szerint — saját elhatározással igyekezett megválni. 2 Nem tudjuk, kihez fordulhatott Falu Tamás Kornis Gyula igazoltatása ügyében. Kornis hajdani tekintélye befolyásolhatta őt ebben a lépésben. 21. RUBINYI MÓZES Budapest, 1946. november 9-én Drága Tamás! Remélem, nem komolyan tréfáltál, amikor felvetetted, hogy a Te munkádat V. I. munkája mellé állítottam. Megtanultam az utolsó évek akcióinak vezetésénél, hogy a felszínen nyüzsgők szinte rákényszerítik az embert, hogy velük foglalkozzunk, ugyanakkor [, ] mikor a komoly értékek csendesen várakoznak . . .
