Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Irodalomtörténet - Fazekas István. Levelek Falu Tamás költőhöz (1911–1971)

IRODALOMTÖRTÉNET 475 rint az Új Idők lehetett elzárkózóbb. Nem kellett ahhoz főmunkatárssá lenni, hogy a szerkesztőség írásban is figyelmeztesse szerzőit: „Nem szeretjük, ha a mi munkatársaink máshol is megjelennek.") CSANÁDI Imre költő, aki ritka önzetlenséggel gondozta a Magvető Könyvkiadó szerkesztőjeként az 1974-ben megjelent Vidéki állomások című gyűjteményes Falu Tamás-kötetet, a leggazdagabb válogatás közeléből észrevehette, hogy Falu költői alkata különös módon egyesítette a népi és urbánus irányzat programját, anélkül, hogy erre határozottan törekedett volna. Ezért írhatta a kötet utószavában: „Falu Tamás már csak mint jelenség is több figyelmet érdemel. Tudvalévő, hogy a mi költészetünk leginkább két Magyarországot ismer: egy mezeit és egy nagyvárosit. Ehhez képest elég gyér a vidék, a kisváros lírai jelentkezése. Falu Tamás pedig vidéki költő. Talán senki sem következetesebben, mint ő. Kilenc hosszú évtizedénél többet majdhogynem vidéken töltött. Annál különösebb ez, mert ő maga ízig-vérig urbánus mentalitású (anélkül ugyan, hogy az urbánus fölénynek akár egy morzsáját is kitapinthatnánk szavaiban, viselkedésében a paraszt vagy a „proli" rovására: sohasem fordult szembe a középosztállyal, nem berzenkedett ellene, de „úriember" korában is minden „leereszkedés" nélkül vette emberszámba tanulatlan, földszagú ügyfeleit.) Csordultig töltötte sokszor a nosztalgia a főváros, a világvárosok iránt, sűrűn megfordult Budapesten, még az írók kávéházaiba is be-bekukkantott, szobája falán a „régi Pesthet" ábrázoló, örökül maradt, ódon metszeteket őrizgeti áhítatosan — mégis nincs az a népi költő, akit a fővárosi élet, a fővárosban való tartós maradás annyira riasztott volna, mint ezt az urbánus, művelt, több nyelven beszélő vidékit." Annak, aki Falu Tamás egyéniségére vagy a hozzá írt baráti levelekre kíváncsi, érdekes szempontokat nyújthat CSANÁDI jellemzése, de az is bizonyos, hogy „vidéki" életének furcsa árnyoldalait is megmutatják olykor a levélrészletek. A közlemény terjedelmi határaival nem vállalkozhattunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött valamennyi Falu Tamáshoz írt kortárslevél közreadására. Főleg hivatalos jellegű és kifejezetten magánjellegűnek ítélhető, egy-két sornyi üdvözlő leveleket szorított ki a válogatás, de azért kivételt tettünk jeles költők — például KOSZTOLÁNYI Dezső vagy JUHÁSZ Gyula, VAS István egészen rövid terjedelmű levelének, üdvözletének közreadásával. Kihagytunk ugyanakkor jó néhány terjedelmesebb levelet is, ha azok szövegének közlésével közleményünk túllépte volna a megadott terjedelmet, s ha egy író vagy irodalomtörténész levelét már bemutattuk, könnyebben vállalhattuk a harmadik, negyedik levél kihagyását. A megítélésünk szerint jelentős irodalomtörténeti értékű forrásanyag válogatásában mégsem a leszűkítés szándéka volt erősebb; kellő okkal nemcsak klasszikusnak tekinthető írókortársak leveleit közöljük, hiszen Falu Tamás KOZMA Andorral, SZABOLCSKA Mihállyal is levelet váltott, nemcsak BABITSCSAL és KOSZTOLÁNYIVAL. Találkozása, levélváltása KORNIS Gyulával lehet annyira érdekes történeti adalék, mint BERDA József levelének tartalma.