Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

464 SZTRINKÓ L: TŰZHELYEK . . . 29. VÁLYOGBÓL KÉSZÜLT KATLAN. 30. SZABADONÁLLÓ TŰZHELY. SZABADSZÁLLÁS, ARANYEGYHÁZA. KISKUNMAJSA,KÍGYÓS. vadasával a házbeli élet új központjává vált. Itt főztek a takaréktűzhelyen, itt étkeztek vagy fogadták a vendégeket, s nem ritkán hálóhelyként is hasznosították. A konyha füsttelenítésével feleslegessé váltak a korábbi tüzelőrendszer lényeges elemei, a tüzelőpadkák. A vályogból, sárból készült tűzhelyek sem voltak itt hosszú életűek, igen gyorsan felváltották őket a gyári takaréktűzhelyek. Ez az időszak, az 1940-es évek, a kemencék ritkulásával is jellemezhető, tehát a kaminkémények megszüntetését is jelenti. A konyha átalakulásának az utolsó fázisa ez, az a pillanat, mikor a kispolgári mintákat követő lakáskultúra válik meghatározóvá. Hogy ez a változás mennyire nem szerves, belső fejlődés eredménye, az is bizonyítja, hogy a lakóházból kiszorult tüzelőberendezések új helyiségekben vagy az udvaron ismét felépítve tovább éltek. A továbbra is igényelt sütőkemence és katlan a nyári konyhának, kiskonyhának nevezett helyiségben kapott helyet. A kiskonyhák Bácskában, északra Jánoshalma, Kecel vonaláig általában a gang egyik végének befalazásával alakultak ki. Bácskából már a századforuló körüli évekből ismeretes ez az eljárás,

57 mely az egysoros alföldi lakóház továbbfejlődésének egyik lehetséges útjára, a kétsorossá válására utal. 57 BELLOSITS B. é. n. 326.