Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

458 SZTRINKÓ I.: TŰZHELYEK . .. 24.KONYHÁBÓL FŰTÖTT, 25. KONYHÁBÓL FŰTÖTT, FALON KÍVÜLRE ÉPÍTETT KEMENCE. FALON KÍVÜLRE ÉPÍTETT KEMENCE, KISKUNMAJSA, CSÓLYOS. SZABADSZÁLLÁS, ARANYEGYHÁZA. hátsó fal közepén helyezkedtek el. (Ide nyílt a gyakran fellelhető külső kemence szája.) Jelenleg végigkísérni ugyan még nem tudjuk, de ismerjük azt a tendenciát, mely szerint ezek a tüzelők mindinkább elválnak a padlószinttől, egyre magasabb padkára kerülnek, míg átlagban a 60—80 cm-es magasságban állapodnak meg. Véleményünk szerint hasonló folyamat játszódhatott le a konyhai nyílt tüzelő esetében is. Ezt a folyamatot Szűcs Sándor a Sárréten a múlt század derekára visszaemlékező öregek nyomán még meg tudta rajzolni.

46 Mindezek alapján valószínűnek látszik, hogy a középpadka nem idegenből idekerült kemence maradványa, hanem mindig is az alföldi lakóház tűzhelyeként szolgált. Eredeti formájában teljesen körüljárható volt, s vagy a jobb helykihasználás miatt, vagy pedig valóban az úri, városi házak tűzhelyének példájára került a hátsó fal közepére. 46 SZŰCS S. 1943. 145.