Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

NÉPRAJZ 449 16. TÉVŐ AZ ISTÁLLÓ FALÁRA 17. SZABADKÉMÉNYES KONYHA TAPASZTVA. KUNADACS. KEMENCESZÁJ ELŐTTI PADKÁJA A TÉVŐVEL ÉS A BOGRÁCSNAK VALÓ KATLANNAL. KISKUNMAJSA, ADY E. U. 54. Ezen adatok ellentmondása azonban csak látszólagos, s révükön a cserépkemencék második meghonosodása vethető fel. Nehezen képzelhető el az, hogy az úri konyhákból, vendégfogadókból s a XVIII. század elején (1723—24) németekkel újratelepülő Hartáról említett cserépkályhák a késő középkori szemeskályhák egyenes folytatásai lennének. A KONYHAI TÜZELÖK A szobabeli kemence szervesen kapcsolódott a lakóház másik tüzelőjéhez, a konyhában levő nyílt tűzhelyhez. A konyha két részre tagolódott, a pitvarra és a kéményaljára. A pitvarba nyílott a lakóház egyetlen bejárata, s innen vezettek további ajtók a szobába, illetve a másik oldalon található kamrába. A Kiskunhalas és Szánk környékén füstösnek, füstosajjának?* a másutt egyszerűen csak kéményajjának nevezett hátsó részt többnyire bolthajtás választotta el a pitvartól. 32 ÉGETŐ M. 1978. 166.