Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

NÉPRAJZ 447 14. KISPADKÁS KEMENCE 15. KEMENCEPADKÁRA BEÉPÍTETT TŰZHELLYEL. ÉPÍTETTVÁLYOGTŰZHELY. KÖMPÖC, KOSSUTH U. 46. KISKUNMAJSA. MARIS-PUSZTA 111. újabb kori évszázadokban csak Baján és Kalocsán működött jelentősebb fazekasközpont, másutt a földtani adottságok következtében nem volt megfelelő agyag. Pl. Kecskeméten a XVIII. században (s később is) mindössze néhány fazekas dolgozhatott, mert távolabbról kellett ideszállítani az alapanyagot. A helybeli műhelyek így valószínűleg nem tudták kielégíteni az igényeket, így bizonyosan került ide kályha a közvetítő kereskedelem révén is. Ám arra, hogy honnan származott az import, csak következtethetünk. Gondolhatunk pl. közelsége és fazekasságának fejlettsége miatt Szegedre, melyről azt is tudjuk, hogy a XIX. században szívesen jártak az ottani fazekasok a Duna-Tisza közi mezővárosok piacaira.

23 A XVIII. században híresek voltak a nagykőrösi kályhások is, kik a Háromváros mindegyikében tevékenykedtek. Úgy gondoljuk, ezen a téren akkor léphetünk előre, ha majd rendelkezésünkre állnak az agyagminták összehasonlító kémiai vizsgálatai. Még összetettebb kérdés, miért és hogyan váltotta fel a sárkemence a szemeskályhát. Általában Papp László cikkét szokták idézni annak bizonyítására, hogy a XIX. század elejére a Duna-Tisza közén megszűnt a szemeskályhák használata. Amint írja, Kecskeméten egy 1870-ben előkerülő kályhaszemet már senki sem ismert fel, 23 BÁLINT S. 1977. 233.