Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

NÉPRAJZ 443 9. CSONKAKÚPSZERŰ KEMENCE. 10. CSONKAKÚPSZERŰ KEMENCE. KECSKEMÉT KÖRNYÉKE. JÁNOSHALMA. barnára mázolt deszkapadkát állítottak a kemence mellé. A padka ülő-, fekvő- vagy munkahely volt a szükségletektől függően. (12—13. ábra) A padkára épített kispadka az e században készült kemencéknél már alig figyelhető meg. 1940-ben Kiskunhalasról is mint régi kemencék tartozékát írták le. „A kemence válla alatt a padkán régi kemencéken van egy ülőhely (hátuljával az ajtó felüli falhoz ragasztva). Ennek több neve van: . . . , pöffeszkedő, öregasszompöfögő, vénasszompöfögő.

14 Az 1960-as években a Szánk környéki tanyákon figyelték meg,

15 legutóbb pedig Kömpöcön találkoztunk vele. (14. ábra) Kispadkával ma már azért is találkozunk ritkábban, mert a századforduló környékén mind jobban terjedtek a sárból és vályogból épített szobai takaréktűzhelyek. Ezeket leggyakrabban az ajtó mellé, a kemence padkájára építették, de épülhetett kevésbé ötletes módon a kucó szája elé is. Megjelenése a szobában nem járt egyértelmű előnyökkel, bár takarékosabb tüzelőanyag felhasználást tett lehetővé. Az eddig tisztán lakószoba azonban télen a konyha szerepét is átvette, s így szinte valamennyi házbeli munkafolyamat a szobába zsúfolódott. (15. ábra) Az 1940-es évektől a vályog tűzhelyeket a gyári készítésű takaréktűzhelyek váltották fel, s ez a váltás általában a kemencék elbontásával is együtt járt. Csak a ha14 VEGH J. 1940. 425. 15 ÉGETŐ M. 1978. 167.