Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

NÉPRAJZ 433 sodrása mindent magával ragad s így a mocsarak és lapályok közepes vízállásnál nem tudnak menedéket fenntartani, ezért halak hiányában a bérletek csak nagyon szűkös hasznot tudnak hajtani. Ezekben a mocsarakban és lapályokban a fiatal halivadékot több éven át kell szakértőknek kezelni, őrizni és bekeríteni, hogy azután megadott időre elszállíthassák és a kereskedelemnek átadhassák. Azonban a halászatra az is nagyon hátrányos, hogy erre a keresetágra nálunk jelenleg csak általánosan elfogadott szabályok vannak, de nem léteznek törvények és ezért történhet meg általában a legnagyobb erőszak a haltenyésztés hátrányára és a szakértő bérlők kárára, akiknek azonban anyagi segítséget a kár térítésére nem nyújtanak. Ilyen erőszakhoz tartozik az is, amiről sokan tudhatnak, hogy ilyen bérelt halászatok több földbirtokostól lettek bérelve, s így a földek többékevésbbé az ilyen bérelt halászati körlettel határosak és ezért ugyanabban a körletben, a továbbnyúló vonalban lévő tulajdonos azt hiszi, hogy véleménye szerint az ő birtokára jövő vízben joga van saját hasznára halászni méghozzá abban az időben amikor neki tetszik, s ezáltal a fiatal halivadéknak, amit védeni kellene, nagyon sok kárt okoznak, hiszen a földbirtokosok többnyire nem jártasak az ivadék kezelésében, sokszor egy ilyen ivadékot egészen megsemmisítenek. Ebből a szempontból érdemes lenne célszerű rendeletekről gondoskodni, ezen általános bajt megelőzni, amit először is szakértőkkel kellene megtárgyalni, kidolgozni, kellő helyen megvizsgálni, áttekinteni és érvényes törvényhozásra felterjeszteni. Ennélfogva bátorkodtunk egy ilyen javaslatot összeállítani és a Magas Minisztériumnak a legalázatosabb könyörgéssel kegyes megvizsgálásra és elbírálásra a mellékelt átiratban előadni. Most a végrehajtásról és annak értékéről szeretnénk egy áttekintést előadni és ebben a vonatkozásban csak Pest városát érinteni. Pestre hetenként kb 120 mázsa hal kerül, 52 héten keresztül ez kiad 62 400 mázsát. Mázsáját olcsón számítva 15.-ft 93 600.-ft a füstölt halat, amiből kb 45—50 ezer mázsa készül, mázsáját 16 ft-ba számítva kitesz 720 000 f-t Összesen 1 656 000 ft. évente ennyi a tőkeforgalom kár. Ehhez kell még számítani hogy 45 ezer mázsa füstölt halhoz 90000 mázsa élő hal kell, s ehhez egy szép mennyiségű só is a követelmény. Miután minden egyes mázsa élő halhoz 25 W só szükséges, ez 22500 mázsa sómennyiséget hoz ki. Egy mázsa só ára 2 f 5 x, ebből 203625 ft összeg jön ki, ehhez az 1.656000 összeg kiadja az 1.859 625 ft összeget és ez az egész összeg a tevékeny lakosságtól lesz elvonva. Mi nem akarjuk, nem is tudjuk, mint ahogy senki sincs abban a helyzetben, hogy kiszámítsa mennyi veszteség lett szénában, állatban és legelőben a már szabályozott Tisza és Duna vidékén elérve, de tételezzük fel most is mint mindig szerényen, akkor is több millió, és ugyanúgy lehetne a megszüntetéssel, vagy pedig célszerűbb kidolgozású tevékenységgel a szabályozott területeken sok millió, mondhatni kiszámíthatatlan összegeket megmenteni. Nézeteink ezen hangoztatásával legkevésbé sem akarjuk azt mondani, hogy a szabályozás egyszer s mindenkorra -céltalan lenne, ellenkezőleg, az Alduna és a Tisza mindkét oldali szabályozása nagyon jótékony lehet ha egy célszerű csatornázási rendszerrel lenne összekötve, mely által a legalacsonyabb helyek és legnagyobb mocsarak haltenyésztéshez lennének előkészítve és megőrizve, hogy a középmagas vízállás idején a víz a megfelelő helyeken elhelyezett zsilipeken beengedhető és magas vízállásnál megint elzárható lenne. Természetesen tekintetbe kellene venni, hogy az esővíz tartós esőzések idején állandóan a halastavakhoz legyen vezetve, s ezáltal a haltenyésztés támogatva lenne, a földbirtokosok dupla hasznot érnének el, a lakosságtól nem lenne elvonva ez a kereseti