Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

NÉPRAJZ 431 Az eddigi elnéző felügyelet azáltal, hogy mindenki a halászati bérlő kárára halászott és halait — miután adót, haszonbért és piaczpénzt nem fizetett — természetesen a halásznál sokkal olcsóbban adta el, a halászok között méltán sok rossz vért okozott. A halászok panaszukkal nem lettek meghalgatva és igen ritka esetbe tudták az elöljáróságnál a vétkesnek megbüntetését keresztül vinni. — Azért meghatározandó a bírság, esetleg a szabadság büntetés, melylyel a vétkes sújtandó: egyszersmind kötelezendők a szolgabírák és községi elöljárók, hogy a halászati szabály rendelte szigor megtartása fölött, felelőség terhe alatt ügyeljenek. 4. MELLÉKLET Magas Minisztérium ! A mi kereseti águnk a halászat, ebből kell magunkat és családunkat eltartani, hogy ezt ebben a kereseti ágban megvalósíthassuk, szükségünk van megfelelő vidékre, ezek a földbirtokok eddig az Alduna lapályainál és a Tisza vidékén voltak, amit a telektulajdonosok néha nagyon magas áron adtak bérbe, de a magas ár dacára is meg tudtunk belőle élni. De most mindenfelé a vesztünket okozó szabályozás jön és kereset nélkülivé tesz bennünket, öreg napjainkra nem tudunk más keresetet biztosítani, ezért elhatároztuk, hogy panaszunkat, orvoslás végett, annak reményében, az alábbiakban a Magas Minisztériumnál alázatosan előterjesztjük kegyes megtekintés végett. Az Aldunán és a Tisza mindkét oldalán, mégpedig az úgynevezett Saárközben az emberek között általában az a hiedelem terjedt el, hogy a folyók szabályozásával, a mocsarak és lapályok lecsapolásával azt a hibát is megteremtik, hogy nem lesz eső, mert a kipárolgások, melyek a mocsarakból és lapályokból felszálltak, a lecsapolás által megszűnnek, a levegőben nem termelődhet és nem gyűlhet felhővé, ezért eső nem következhet be. Mi nem akarjuk azt állítani, hogy a szabályozás az oka a hosszú szárazságnak és nem akarunk ezzel kapcsolatban fejtegetésekbe bocsátkozni, csak nézeteinket szeretnénk ismertetni, melyeket mint halászok sok évi tapasztalataink alapján szereztünk az Aldunán és Tisza vidékén, különösen az említett Saárközben. Foglalkozásunk vándorlásai közben a Tisza vidékén, amit többnyire gyalogosan kellett réteken, földeken és erdőségeken át tennünk, sokszor derékig átáztunk a harmattól, de most ezt a harmatot hiányoljuk mindinkább és ennek a magyarázata az, hogy máris sok lapály és mocsár lett lecsapolva az életbe lépett szabályozás által. 1847.-ben Magyarországon ugyanilyen száraz év volt mint az idén, a termények ára naprólnapra növekedett úgyhogy már májusban a véka búza 36 f, az árpa 23, a kukorica 19 f-ba került. Felső-Ausztriában ugyanúgy volt mint az idén, volt sok és rendszeres eső, az esők által a Duna vize közepes magasságig áradt és ezáltal a Tisza vidékén is közepes kiöntések keletkeztek, melyek azhelyett hogy ártottak volna az ottani lakosságnak, egy kiadós kereseti ágat adott a kezükbe, miután ez a halászaton keresztül megvédte őket az általános Ínségtől. De a földművelés is nyert a kiöntések révén a Saárköz vidékén, mert a légkör átitatódott termékenységgel, a talaj megkapta a nedves táplálékot s maguk a szomszédos magaslatokon lévő vetések is nyertek a tartós, közepes kiöntéseken keresztül, a lassú, fokozatos talajon terjedő nedvesség olyan jó hatással volt, hogy a termények árai — amikor már májusban Ínségtől kellett tartani — július 8.-án a fent említett árak felére estek. A Saárköz úgynevezett Rét-je és a mocsarak annyi szénát és takarmányt adtak, hogy a környék egész lakosságát gazdagon és olcsón ellátták a szükséges téli takarmánnyal és távolabbi vidékekről is idehajtották a szarvasmarhákat legelni, mivel 1 darabért csak 3—4 f-t kellett fizetni és ezért a jószág késő őszig gazdagon el volt látva legelővel. Ezenkívül a lakosságnak a gyomnönyekből egész télre bőséges fűtőanyaga volt és még nagyon sok nád is termett, amely épületek fe-