Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

NÉPRAJZ 399 víz a bevezetett csatornáktól piszkos, kifolyása nincs, a benne tartott halak egészségre károsak. A halászok vállalják, hogy a kis lejtőt saját költségükön feltöltik, halász­helyiségüket úgy készítik el, hogy az a város díszére és csinosítására váljék. A megkötött szerződés szerint a Csatorna Rt. átengedi a bajai kikötőbe levezető lépcsőtől dél felé húzódó magas part alján 65.55 m hosszú 8,6 m széles, 565 m 2 terü­letét, évi 10 ft bér fejében. A bérlők tartoznak a területet tisztán tartani, a halkezelés­hez használt vizet saját költségükön épített csatornán át a Sugovica holt ágába vezetni. Tilos a töltésen kiönteni, nehogy tócsák keletkezzenek. — Abban az időben a Sugo­vica a mai híd tájékán töltéssel volt lezárva. A város szennyvízcsatornái a lezárt részbe ömlöttek, s érthető, hogy a halászok a bárkákat nem akarták itt tartani. Az új halpia­cot ábrázolja Vadász Endre rézkarca. Ezen jól látszik az említett töltés is. Bár az árusító bódék a várost aligha csinosítják, a halpiac hangulatát jól érzékelteti a kép. A rézkarcon a jobb és bal oldal felcserélődik, de a közölt képen a valóságos helyzetet mutatjuk. — A halpiachoz vezető lépcsőt többször javítják, cserélik, hol a halászok, hol a város költségén. 1908-ban a halpiacra újabb bérleti szerződést kötöttek, mely 1913-ig szólt. A bér­leti díj négyzetméterenként 10 fillér, azaz 50 korona 50 fillér. A korábbi pontokhoz jön, hogy az élőfákat gondozni kell, a kiveszőket pótolni. Minden halászbárka — a 8. pont szerint — évente 50 korona karópénzt fizet, minden bárkához egy ladik tar­tozik, azonos számozással vagy néyvel. Ezeken csakis halat szállíthatnak, vagy bár­kát vontathatnak, még személyt sem szállíthatnak. Külön csatornadíjat ezekért nem kell fizetni. Minden karácsonyt megelőző 3 nappal 20 kg öreg, válogatott halat kell beszolgáltatni. 1911-ben ez utóbbit úgy módosítják, hogy hal helyett — némi al­kudozás után — évi 50 ft-ot fizetnek, mert a beadás mindig nehezen ment, az utolsó percben teljesítették, akkor is silány halat adtak. A halászladikokra csatornadíjat vetettek ki. 1911-ben engedélyezik, hogy az 5 m­nél rövidebb, s nem szállításra szolgáló ladikok után 12 korona helyett csak 6 koronát fizessenek a halászok. 1913-ban a társulat tiltakozik a Csatorna Társaságnál, mert tudomásukra jutott, hogy Horváth János bajai halász egy halászbódé felállítására kapott engedélyt. Ez sérti a társulat anyagi érdekeit, ezért kérik, hogy a bódét a társulati helytől legalább 10 m-re jelöljék ki. Hivatkoznak arra, hogy mint törvényesen elismert önálló társulat Mária Terézia idejéből privilégiumot élve^, tagjait céhrends\erbeli szabályok kötelezik. Hor­váthnak, mint legfiatalabb tagnak nincs joga az első helyre, ki akarja játszani a töb­bit, hogy elébük épít, s ez sérelmes a többire. Horváthnak a társulat területén rendes árusító helye van. A válasz egyszerű: eltekintenek a szerződés megkötésétől, ha a kérdéses területet a bérlethez csatolják legalább 8 korona bérért. Egyre fokozódó kereskedelmi tevékenységükre utal az a kérvény, melyet 1910-ben a MÁV-hoz nyújtottak be, hogy este 7 és 10 órai vonatokkal érkező halszállítmányo­kat soron kívül adják ki. A MÁV intézkedik is, hogy az élőhalat azonnal megkap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom