Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh
NÉPRAJZ 395 Sok szó esik a duplerekről. Ezek hosszú, sárgaréz nyelű, hatszögletű, színes üvegoldalú lámpások, melyeket körmeneteken, temetéseken használtak. Gyakran vásárolnak hozzá gyertyákat, 1835-ben javíttatják, 1847-ben egy kisebbet csináltatnak. 23 Ha sok pénz gyűlt össze, azonkívül, hogy a szegény mestereket és az özvegyeket évente segélyezték, a rászorulóknak kölcsönöztek, a többit felosztották a mesterek és a legények között. 1840-ben pl. 426 ft-ot osztottak szét, és a „céhbeli vigalomra" 280 ft-ot fordítottak. 1865-ben a halászcéh előfizetett a Katolikus Néplapra. 1848-ban egy terítőt vásároltak 8 krajcárért. Temetésekkor néhány forintot fizettek : 1836-ban Schnitzer József holt tetemének kivitelére 7 ft-ot, 1868-ban Wojtek mesterné koporsójára 4 ft-ot. Lengyel Ferenc „szerencsétlen halászmester segélyére" 4 ft-ot, de ugyanebben az évben összesen 560 ft-ot fizettek ki rászoruló mestereknek és özvegyeknek. Gyakoriak a tűzesetek, hol Baján, hol más városokban. Ilyenkor a halászok sem maradnak ki az adakozásból. Máskor a bajai Ferences kolostor alsó folyosójának járdajavításához, vagy a Rókus kápolna órájára adakoznak. A legtöbb kiadást a halpiac okozta. A kifogott halat ugyanis elsősorban maguk a halászmesterek értékesítették a helyi piacon, s csak a felesleget vitték a környező falvakba, vagy szállították Pestre, az ojtani halkereskedőknek. Szükség esetén maguk is vásároltak halat, hogy a helyt igényeket kielégíthessék, állandó vevőiket megtarthassák. A múlt század végére a nagyobb üzleti szellemmel rendelkezők mindinkább a kereskedelemmel foglalkoznak. Az átmenetet jelenti, mikor még rendelkeznek bérlettel is, de azt fogadott halászokkal halásztatják, s maguk csak a kereskedelemmel foglalkoznak. A halpiac a Fischplatzgasse vagy Haltér utca (a mai Batthyány utca nyugati, a Sugovicára kifutó) végén volt. (1901-ben egyesítették a „Halász utcát" a „Gyász utcával" mely a temetőre nyílt, Battyány utca néven.) A múlt században a Sugovicának itt egy öble volt. A halpiac itt lehetett, s csak később helyezték északabbra. Már 1828-ban nyitott láda mellett (a határozat csak akkor volt érvényes, ha nyitott láda mellett hozták!) úgy döntenek, hogy a Duna partján (Sugovica) egy tölgyfa lépcsőt építenek, hogy az itt található bárkákhoz lejussanak. Erre a ládából fedezik a költségeket, de 10 év múlva már javítani kell, 1844-ben újat építenek. Aztán évrőlévre visszatérő tétel a garácsics javítása, tisztítása, a piactér kövezetének javítása és tisztántartása. 1835-ben 92 ft-ot fizetnek ki „mindenféle költségek a Sugovitza által metzésére". Hogy hol és miért akarták átmetszeni, nem tudjuk. , 23 Ltsz. 75.1.1 és 75.1.2. Mindkettő sárgaréz lemezből készült, hengeres nyélen hatszögletű lámpás, oldalain színes üveglapokkal, belül gyertyatartó, tetején kereszt. Az első hossza 143 cm, a másiké 132 cm. 1974-ben került be a múzeumba. Mindkettő töredezett, korrodált.
