Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Solymos Ede: A bajai halászcéh

378 SÓLYMOS E.: A BAJ AJ HALÁSZCÉH céhláda, céhjelvény, pecsétnyomó, tintatartó. Ezenkívül rendelkezünk még egv bizonytalan eredetű privilégiummal, két — a céhkataszter készülte után bekerült — duplerrel, valamint a halászipartársulatra vonatkozó iratokkal, melyek egy része a BácsKiskun megyei Levéltárban Kecskeméten található. Baja földrajzi helyzetéből következik, hogy mióta ember él ezen a vidéken, az halászott is. A Duna és számtalan mellékága, a széles ártér évezredeken át bőven adta a halat. A bajai halászat múltjáról mégis keveset tudunk. Szorgos és kitartó levéltári kutatások — sok szerencsével — bizonyára még sok értékes adatot hoznának felszínre, de már az eddigiekből is kitűnik, hogy a 19. sz. elejéig jelentős szervezett halászat Baján nem volt. Ennek okát nem tudjuk. A török alól felszabadult város előbb kamarai birtok volt, majd a 18. sz. elején a hajdani földbirtokos Czobor család kapta meg, 1750-ben pedig Grassalkovics Antal tulajdonába jutott a hozzá tartozó uradalommal együtt. A földesurak contractust kötöttek a várossal, bizonyos évi bér ellenében robotmentességet, önkormányzatot biztosítottak, és bizonyos pusztákat művelésre vagy legeltetésre árendába adtak. Sem a városnak, sem az uradalomnak jelentősebb halászó vize nem volt. A Duna és mellékvizei a kalocsai érseki uradalomhoz tartoztak, s ennek halászati jogát az érsektől kellett bérelni. Azt nem tagadjuk, hogy egy-két halász nem élt a városban, vagy hogy a vízparti emberek mindig fogtak annyi halat, amennyi a konyhára kellett, de az 1715-ös összeírás csak két halászt említ, Balas Halás^-t és Adam Fischer-t, s megjegyzik, hogy a kis Dunában a halászatot alkalmasan és hasznosan gyakorolják. Az Érsekuradalom 1725-ös kimutatása szerint ezen a vidéken komáromi halászok dolgoztak, s mellettük sükösdi, csanádi és szeremlei halászokat említenek, de bajaiakat nem. Csak az 1746-os specificatióban találkozunk legelőször velük: ,,63. Bajaj Pis^licsárok F. 36. Ao 1746 Mialáb meg írt adgyuk Titttár a mindeneknek a% kiknek illik, hogy se többet se kevesebbet Pocskay Uramnak a% Halászás iránt halotitl fizettünk, hanem 2 vi^ás 12 fo: két rés^rül 24 fo : ennek nagyobb biztonságáért adgyuk kehünk írását és köröset vonyásunkal megerősítvén Baja die De ce m bris 1746 Philip S\es%l halász ibidesz -f- Fridrik Pannock halász" Ugyanakkor Josephus Lang halász 12 forintot, Antonius Csezslár pedig egy „Turbiktul botos hálóval Halásztunk Négy forintot" fizet. A következő esztendőben, 1747-ben ,,A Dunán engettetett halászatért tartozunk fizetni Contractus szerint ezen 1747. esztendőre 60 frt" a bajai bíró és Tanács, ,,Bajai Piszlicsárok"