Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

372 HANKÓCZI GY.: KISKUNSÁGI TEKERŐLANTOK láson, Matkón is. 1976 karácsonyán halt meg. Fia, Pös^met János harmadik gyerekként született 1917-ben, a Kunszálláshoz tartozó Májerhegyen. Természetes, hogy növekedvén, 16 éves korától apját próbálta utánozni a tekerőn. A játék tanulása a ritmuskíséret elsajátításából állt. Pös^met János kizárólag klarinét mellett, elsősorban Kunszállás környékén muzsikált, többnyire Hatvani Imrével. (7. kép) A Pöszmet család tekerőlantja 1950—52 táján Pálinka . . . nevű kunszállási zenészhez került, aki mind tekerőn, mind klarinéton játszott. Hatvani Imre 1908 körül született szegényparaszti családban. Hangszere a klarinét volt, s mivel a Pöszmétékével szomszédos tanyán lakott, érthető, ha gyakran játszott velük együtt. Napszámra járt, két hold földjét művelte, zenélt. Negyvenöt éves korában halt meg. Kanyó Mihály harmadik gyermekként született Kunszálláson, 1910-ben. Kapás, napszámos, részesarató szülei tíz utódot neveltek föl. Kanyó Mihály kicsi gyerekkorában találkozott először a tekerővel, de játszani csak a harmincas évek legvégén kezdett rajta, s nem is soká folytatta. Cines Hatvani Istvánnál muzsikált legtöbbet Kunszálláson, Matkón, Fülöpkén, Városföldön is. Hatvani István néha ^feleségével együtt is járt köszönteni : a férfi klarinétozott, az asszony tekerőzött. A zenélésen kívül sok minden mással próbálkoztak, Hatvani István például lyukas edényeket javítgatott, erről kapta a cines ragadványnevet; felesége egyebek mellett újságárus is volt. Az ötvenes években a karácsonyok, húsvétok, névnapok és más ünnepek utolsó köszöntgetői voltak, ilyen formában a tekerő—klarinét zenét a hatvanas évekig megőrizték.

12 Jankó János az idősebb generációba tartozó zenész, 1884-ben született Kunszálláson. A századforduló idején kezdett klarinétozni, de talán tekerőzni is. Gyakran játszott együtt Cines Hatvani Istvánnal és Kanyó Mihálylyzl, néha a szomszédság távolabbi településein is. Kunszállás vidékéről név szerint ismerjük még S\abó Imre fülöpjakabi, valamint Juhás^ István gyeneshegyi tekerőst, továbbá Juhás\ István klarinétost ugyanonnan. Móricgáton Seregély Ferenc —- született 1879-ben — tekerőzött legény korában, többnyire kukoricafosztáson. Nem ő volt azonban az egyetlen a környéken. 1912—13 táján néhány évig itt lakott ugyanis egy dudás—tekerős vándor család, melyben az apa dudált, a lánya tekerőzött.

13 Ekkoriban még lakodalmakba, disznótorokba is elhívták őket. Móricgát—Bugacmonostor térségében a húszas években idős bácsi tekerővel kéregetett. Galambos tanyáin Pálinka bácsi, az öreg bőrdudás fújtatta hangszerét, Petőfis^álláson. Kádi Imre. Hangszere, a bőrduda után kaphatta nfurulyás becenevet, s ez olyan ragadósnak bizonyult, hogy tekerőn játszó fia is örökölte. Századunk tízes éveinek végén a két Kádi Imre — olykor még Kovács József klarinétost is csatlakoztatva maguk mellé — együtt is muzsikáltak lakodalomban, disznótoron, padkaporos bálban. Kádi Imrééin a parasztság hagyományőrző napszámos, zsellér rétegét képviselték. Kiskunfélegyháza külterületéről Fonalas Mihály és Bodócs János kevésföldű szegényemberek tekerő—klari12. Láthatóak: SÁROSI B. 1973. 45. képén. 13. Minden jel szerint Csibak András dudásról és lányáról van szó, akiket Kakonc^ai J. 1969 14—15. és 29. lapon emleget, s akiknek emlékével Csólyospálos környékén ma is találkozhatunk