Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

NÉPRAJZ 371 zeneszó mellett 50 krajcárért árulta. Azok, akik nem vettek az ételből, összeadták a zenészek számára a „cigánybért". A többieknek ezért már nem kellett külön fizetniük, mert a rájuk eső részt a szervező már beszámította a pörkölt árába. 7 A falu hangszeres specialistái, a „muzsikások" zömmel a parasztság szegényebb rétegeiből kerültek ki. A zenéhez való viszonyukat is e társadalmi helyzetük határozta meg amellett, hogy volt bennük egy alapvető érdeklődés és zenei tehetség, „zenehallás". A muzsikálásban ugyanolyan pénzkereseti lehetőséget láttak, mint bármely más munkában, de nem a zenélés volt a fő foglalkozásuk. Ezért teszik hozzá gyakran a róluk visszaemlékezők: „nem . . . kimondott zenészek voltak". Nézzük kiket ismerünk közülük. Kecskeméttől Hidegh Imre egykori prímást és hangszerkészítőt, aki egy különleges típusú tekerőlantot is készített. (5. kép.) E hangszerét azonban sohasem használta mulatságban. Helvécián lakott С S%abó István klarinétos és citeras s ugyané környéken S^abó Péter (István?) tekerős. Utóbbi játékos a 70-es évek első felében még hajtotta hangszerét egy iskolai ünnepélyen, azóta azonban meghalt. Mátkától több hangszerest ismerünk: Kúres% István dohánytermesztőt, Hürkec^ István napszámost, mindketten tekerőztek. A Deák testvéreket, akik közül Mátyás és Mihály tekerőn, István és János klarinéton játszott, egyébként pedig napszámra jártak, dohány- és szőlőmunkával foglalkoztak. Szegény parasztcsalád sarjai voltak, s maguk sem szereztek 4—5 holdnál több földet. A Deák fiúk közül, csupán a legidősebbről, Mátyástól tudunk közelebbit. 1885-ben született Tiszaújfalun, talán itt került kapcsolatba a tekerővel is, gyerekkorának egy részét azonban már Matkón töltötte. Innen 1926-ben került el Lakitelekre, ahol előtte — szőlőmunkásként is, tekerősként is — már a tízes években is járt. A muzsikálást Lakiteleken is folytatta, később Mátyás nevű fiának adta hangszerét. 91 éves korában halt meg. A Deák testvérek Matkón előszeretettel muzsikáltak négyes felállásban: két tekerőn és két klarinéton. Miután legfiatalabb öccsük, János meghalt, Mákos János klarinétos bevonásával is sokáig megtartották ezt a négyes formát. Mákos János 1897-ben született Jakabszálláson, s hároméves korától lakik Törökfáiban. A tízes évek közepén kezdett klarinétozni, Vác^i Imre cimbalmos mellett. Később Rác%Jo\sef prímástól tanult, s vele, valamint Rác% Mihály cimbalmossal, Bóbán Gyula bőgőssel járt muzsikálni. Mákos János polgárosodó zenei környezetben felnövekvő hangszerjátékos volt, aki azonban szívesen és nagy élvezettel játszott tekerő mellett is. (6. kép) Kunszálláson és környékén a következő „muzsikások" szerepeltek egykor. Pós^met Mihály és fia, János ; Kanyó Mihály, Juhás% István, S\abó Imre tekerősök ; Hatvani Imre, Juhás% István, Jankó István klarinétosok, valamint Cines Hatvani István, aki tekerőn és klarinéton is játszott. Pöszmet Mihály 1891-ben született Matkón, tízgyermekes szegényparasztcsalád ötödik fiaként. Iskolába nem járt. A tekerővel valószínűleg Matkón ismerkedett meg, ahol együtt gyerekeskedett a környék későbbi híres tekcrőseivel, a Deák fiúkkal. 1914-ben megnősült, nemsokkal ezután katonai szolgálatra hívták be. Négy-öt holdas napszámosként nyolc gyermeket nevelt föl. Tekerőzni leggyakrabban Hatvani Imre klarinétossal járt; megfordult Jakabszál-