Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

368 HANKÓCZI GY.: KISKUNSÁGI TEKBRÖLANTOK A tekerőlant a hazai népzenei gyakorlatban elsősorban ritmushangszer,

7 itt is a terület teljes egészén egyöntetűen az. Dallamjátszó lehetőségeit alig vagy egyáltalán nem használják ki. A Kiskunságban is általánosnak tűnik, hogy ,,a tekerősök csak csettegtettek a prímás mellett" hangszerük „traktust adott". A dallamjáték és a ritmuskíséret közül utóbbit tekintették fontosabbnak a tekerő hangzásában. A játékosok ritmusformulái között feltehetően lényeges hasonlóságok lehettek, s valószínűleg ez egységességnek tudható be a „zeller—zeller" hangutánzás elterjedtsége, bizonyos pontokon pedig névként való használata is. E hangutánzó kifejezés egyes esetekben egészen biztosan ritmusformulát őrzött meg, mint ahogy a: ,,züm—züm, zel-ler—-zeller—zeller" megfelel a ritmusnak, vagy miként a: „nyennyere—nyennye—nyennyere—nyennye" is ritmizálható. Egy, a tekerőt csúfoló jászszentlászlói gyerekvers is — mely szövegében egyáltalán nem utal semmiféle zeneszerszámra — ritmus sorokat őrzött meg: „Viliga vótál, valaga lettél / Jaj de nagy uraságot nyertél." Az előbbi versikében a tizenhatodok kétféle elhelyezkedését figyelhetjük meg. Először elöl vannak — nevezzük ezt a ritmuselemet tf.-nak: másodszor megelőzi őket egy nyolcad ezt jelöljük b.-nek: 7. HANKÓCZI Gy. 1979. 128—129.