Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

CUMANIA 8. 359 HANKÓCZI GYULA Kiskunsági tekerőlantok* I. A tekerőlant a húros hangszerek különleges típusa, melynek húrjait gyantázott fakerék — végtelen vonó —, skáláját pedig fabillentyűzet szólaltatja meg. Közép- és Kelet-Európa népei majd mindegyikének körében ismert ez a zeneszerszám. Óriási területen való szórványos elterjedtsége

1 ellenére azonban ma sem tudni, hogy mikor és'milyen közvetítéssel jutott el Nyugat-Európából kontinensünk keleti felébe. Magyar írásos emlékekben a 16. századtól szerepel, a rá vonatkozó teljesen megbízható adatok viszont, csak az 1600-as évek második feléből valóak.

2 Korai történetét alig ismerjük és napjaink információi is hasonlóan hézagosak róla: e századi elterjedési területét is hozzávetőlegesen jelöli meg a kutatás.

3 Jelen írásunkban a Duna—Tisza köze, Kecskemét—Kiskunfélegyháza vonalától nyugatra eső területének tekerőlantra vonatkozó néprajzi anyagát kívánjuk feldolgozni. Az ilyen irányú kutatás előtt teljesen ismeretlen ez a vidék, noha a hangszernek e tájon való előfordulásáról néhány irodalmi említés már történt.

4 Adataink nem vonatkoznak a teljes Kiskunságra, annak csupán középső részére, a probléma felvetése szempontjából azonban talán ez is elegendő. * E tanulmányom részletei megjelentek a Forrás XIII. évfolyamának 12. számában, a 91—96. oldalon. 1. Közép- és kelet-európai elterjedtségéhez lásd: KUNZ,L. 1974. 72—74.; OLEDZKI, St. 1978. 27—28.; VERTKOV, K.—BLAGODATOV, G.—J AZOVICKAJ A, E. 1963. 30—31.; 37.; 43., ALEXANDRU, T. 1956. 125. 2. SAROSJ B. 1967. 55.; BÉRES A. 1974. 352—354. 3. SÁROS! B. 1967. 55.; BALASSA l.-ORTUTAY Gy. 1979. 421. 4. VISKI K. é. n. 438. In,: Magyarság Néprajza II.; NAGY CZIROK L. 1959. 47., 370., 381.; SÁROSI B. 1973. 45. kép; TÁLAS1 1. 1977. 147. A tekerölantot, mint népművészeti terméket, teljesen figyelmen kívül hagyta a Kiskunság művészetével foglalkozó 1978-ban tartott tanácskozás. Vö.: SZTRINKÓ I. 1980. 14 18.