Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 349 253. Volt olyan is, hogy a lány akarta a legényt megfogni. Az meg a gatyájának a rojtjából két - szálat vágjon ki, az egyikből négyet, a másikból hármat, tudod, a gatya alja ilyen rojtos volt. És ezt állandóan a feje alatt tartsa, akkor magához szédíti a legényt. 254. Az ujjhúzás mutató ujjal történik. Van két vetélkedő legény, van egy csikós legény meg egy gulyás legény. Azt mondja egy idősebb: Aj, de egy ivásúak vagytok, aztán mért nem húztok ujjat, lássam, melyik az erősebb? •— Hát minek? — azt mondja. Először szabódnak. De aztán az idősebbek rábeszélik, hogy húzzanak ujjat. Leginkább mutató ujjat húznak, és amelyik el tudja a másikat húzni, vagy kiegyenesíteni a másiknak az ujját, az lesz a győztes. 255. A magabiztos legény, ha rávigyorgott az a lány, a búcsúban látták meg egymást először, vagy az alpári vásárban, vagy a félegyházi Jézus napi vásárban. A legény azt mondja: ezt elveszem. De tudnod kell, hogy még a századforduló előtt a szűr nem pásztorgúnya volt csupán, nemcsak a pásztorok viselték, hanem a leggazdagabb parasztlegények is abban jártak a lányhoz. Ezt találták legalkalmasabbnak, hogy elmennek és megkérik a lányt. Ha kitették a szűrét, kötelessége volt a ház népének a kutyákat ólbarekeszteni, nem azért, mert azok olyan rettentő hamisak voltak, de ugattak. Akkor meg, ha ugat a kutya, akkor kötelesség kinézni, hogy mit ugat a kutya? De ha ólba rekesztik a kutyákat, aztán a köcsögfára kiakasztják a szűrt, aztán a legény, mikor már jól beesteledik, olyankor akkor aztán elsomfordál, magára veszi. De ha látja, hogy nincs kitéve a szűr, akkor bemegy, aztán: Jaj, azt mondja, hogy megjártam én, tegnap erre jártam, aztán itt felejtettem a szűrömet. Akkor azt mondja a leány apja: Jó helyen hagytad fiam. — Add csak elő édes cselédem. — Ugye nem sietsz fiam? Gyere már, ejnye, azt mondja. — Anyó, sütöttél te valami pogácsát, hozzad már. A lány meg vitte a bort, de aztán a lány eltűnt. De mikor hallotta, hogy cihelődik a legény, hogy elfelé akar menni, előkerült és kötelessége volt a szűrt a legény vállára tenni. 256. Naplemente után nem szabad a házat kisöpörni, mert a szerencséjét kisöpri az eladó lány. Ha meg gazdagok, eldöglik valamelyik állat. 257. Nálunk úgy volt a templomban, jobb oldalt álltak a legények, a fehércselédek meg balról. 258. Ha bajusza nincs a férfiembernek, nem is férfi, így tartotta a fehércseléd. 259. Ez a Pista bácsi nem is próbálkozott lányokkal, annak vinni kell a tiszta tarisznyát a vőlegényhez. A két faluból csak egy lányt tudok, akinek gyereke lett. Azt meg is vetették. A templomba, ha bement volna, az asszonyok kiebrudalták volna. Nem is mert bemenni, hanem csak elment a templom mellé, ott a falnak fordulva imádkozott szegény. 260. Azt mondták: Mikor már a lány húszon, azt megette a fene, annak férjhez kell menni tizenkorában. 261. Akinek nagy csöcse van, azt mondja a falu szája: Szanda Julcsa kétszer jelentkezett, mikor a mennybéli atya osztogatta a csöcsöket a fehércselédeknek. 262. Mikor az új pár távozik a templomból, akkor szórnak mindig nagyon kiválogatott tiszta búzát. Abban ocsú, vagy konkoly ne legyen. Azt a vőfény a zsebébe teszi, a jobb zsebébe, nem sokat, és: Az Isten áldása segítsen titeket, bölcsőre is gondoljatok édes gyerekeim!, és rájuk szórja. Aztán: Szaporodjatok, mint a házinyulak! ilyeneket kiabálnak, ezt már a nászbeliek. 263. A tanyai, pusztai, falusi lakodalomban a sok szájtátó szegény gyerek összecsődül milátni. Odaállnak a kerítés mellé. Az az Íratlan törvény, hogy egy nagy rostába, a mélyebb felébe egy szakajtóruhát tesznek és a kalácsot eldarabolják, hogy minden gyereknek adhassanak egy szeletet. Amelyik módosabb ember, ott nagyobb darab kalácsot adnak. A koldusok is összegyűlnek. Másnapra, mikor már a lakodalom lezajlott, akkorra jönnek össze a környék koldusai. Ott vannak kis bögréjükkel, ezzel, azzal, szatyorral, tarisznyával. A tarisznyába kerül a kalács, a bögrébe, vagy a lábasba, vagy a fazékba a főtt étel. Hát leginkább paprikás húsra éhesek, egyem meg a szívüket, mert ahhoz nagyon nehezen jutnak hozzá.