Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

340 BOSNYÁK S.: ALP AR NÉPHITE... T tin dire k 134. A tündérek lent laknak a Tisza fenekén, valami nagy-nagy fényes palotában. Aztán onnan járogattak fel. De a tündértől nem kell félni, mert azok csak jót cselekszenek, azok л Boldogságos Szűznek a védnöksége alatt állnak, és az teremtette nekik a Tisza fenekén levő palotát. De azoknak ott az udvarukon van egy nagy-nagy tej tó, ami olyan mint a frissen kifejt tej, és azok abban szoktak lubickolni, fürödnek, játszanak. Tü^es ember 135. A szegény nép azt hiszi, hogy az elátkozott mérnök az urakkal összejátszott, mert a földeket mind az uraknak mérte oda. A szegény nép meg van győződve, hogy úrféle nemigen jut a mennyországbaj azok lekerülnek a pokolba. A mérnök az uraknak mérte ki az egészet, pedig Árpád apánk úgy rendelkezett, hogy mindenkinek egyformán adjon földet. A mérnök csörgette a láncot, akivel kimérte a földet. De nem oda temette el Árpád apánkat, ahová meg lett neki mondva, aztán ezért elátkozták. III. Jeles napok 136. A parasztok újév napján leginkább malacot ettek, kemencében sült malacot. Ez azonban egészen másképp volt a pásztoroknál. A pásztorok korán megszületett bárányt ettek. Az azért született korán, mert a kost ráeresztették előbb a nősténybirkára és hamarabb meglett a báránya. A kosokat nem lehet csak úgy, hogy közösen legeljenek, mert akkor össze-vissza születnek a bárányok. Hanem ott, ahol nem olyan túl nagy a juhászat, ott a kosokra zsákdarabból kötényt kötnek, ide az izéje elé, úgyhogy hiába ugrik rá a birkára, a vessző csak a zsákot birizgálja meg és ottan le is köpdösi a kosvenyigével ezt a köténykét. A pásztorok bárányt ettek. Ha valaki csikós volt, vagy gulyás volt, az is bárányhúst evett, de a kanász már nem. Az egyen malacot, mint a parasztok. Ne felejtsd el, hogy a pásztorember, mikor én gyerek voltam, még parasztnak hívott mindenkit, aki nem volt pásztor és egy kicsit le is nézte. 137. Ha egyszer házszentelés van, azt úgy kell venni, hogy nemcsak a lakószobát, hanem az egész házatáját. Amikor bemegy a csuhás, már akkor ott az udvarban keresztet vet. Akkor először a ház jön, aztán a lábas jószágok, akkor a disznók, aztán a tyúkok. Ha van galambdúc, még oda is felpeccent a főtisztelendő úr. 138. Ha megcsurran a Vince, telebuggyan a pince. 139. Farsang utolsó három napját „három napok"-nak hívják. Húshagyó kedd volt a harmadik nap, a Hamvazó szerda előtt való nap. Akkor ehettél éjjel tizenkét óráig, de mikor elverte a tizenkét órát, akkor már egy falatot se, és másnap délig nem volt szabad enni. 140. Hamvazó szerdát hívják mifelénk „Büjtfogadó szerdá"-nak. Ilyenkor délben ehetett csak az ember. Legtöbb helyen a szegények nyers káposztát ettek, egy kis piros paprikával meghintették és ha volt egy kis tökmagolajuk, azt még tettek rá úgy nyersen, ahogy az olajütőből elhozták. 141. Akkor én még gyerek voltam, de aztán is hallottam, hogy a házasélettől is tartózkodtak. A böjt megkezdődött Hamvazó szerdán és most, ha még maradt valami Húshagyó kedden, a Hamvazó szerda előtt való napról, az a neve csötörtöknek, hogy Csonka csütörtök, Csonka csötürtökön meg lehet enni a maradékot. Aztán a böjt következett. Az igazi istenfélő katolikus nép hajnalban főtt krumplit evett. 142. Hamvazó szerda és Nagyszombat közt minden héten kisült a csíramáié. Búzát csíráztattak, lehetőleg egy kotlában, de sok helyen csak egy darab deszkán, vagy pedig a húsvágó tőkén. Azt kétujjnyi vastagon hagyják, a búzaszemeket: megöntözik vízzel és leborítják tiszta szakajtó ruha-