Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben
336 BOSNYÁK S. : ALPÁR NÉPHITE . . . Halál 102. A nép hiedelme szerint magas küszöböt csináltak, de nem a konyha ajtóra, hanem a szoba ajtajára, azért, hogyha jön a halál, felbukjon benne. Legtöbbször megijed a magas küszöbtől, s elszalad, de ha mégis bemenne, hát belebukik a saját kaszájába. Utána nem kell félni, meggyógyul a beteg. Isten 103. A magyar paraszt azt mondja, hogy: Olyan igaz, mint ahogy az élő Isten az égben van! Vagy: Egy igaz élő Isten az égben van. A cigány meg úgy mondja, hogy: Olyan igaz, mint ahogy a szent Nap az égen süt! 104. Az öreg Istent inkább csak méregből emlegették: Ezeknek hiába beszélne még az öreg Isten is, ezek még arra sem adnának semmit ! 105. Az Isten egerit ! Ez olyan, mintha valaki azt mondja : Az Isten fáját ! Nem olyan nagy káromkodás. Kísértet 106. Apám látta, hogy két tüzes korbács verődött össze. Ezt apám látta éjjeli legeltetés közben. Aztán megtudta, hogy két királyfi veszekedett valami kincsért ott, közel a Tetves parthoz. 107. A kísértetek hazajáró lelkek. Van olyan, amelyik ugyan hazamegy a temetőből szétnézni, hogy az asszony ad-e rendesen a mostoha gyerekeinek, vagy az asszony nem szűrte-e össze a levet valami koncsorgóval. Apám beszélte, hogy mifelénk egy kurtasubás kísértet járt mindig. Azt mondja, hogy : Hát gyerek voltam, aztán mentem le a Bukrosba, vittem az embereknek szalonnát. Rámesteledett. Mentem hazafelé, de már sötét volt. Aztán egy kurtasubás ember meg ott jött mellettem: A fene egye meg, ezt én elhagyom! Vasat adtam a lovamnak, szép lovam volt, hát a ló kinyúlt alattam, úgy ment, hogy tán még a lába sem érte a földet. Hát ott jön a kurtasubás ember komótosan mellette. Úgy ért a kapuhoz, hogy se holt, se eleven nem volt, és véletlenül akkor jött haza a kocsi, nyitva volt a kapu, ő meg egyenest bevágtatott az udvarra. Aztán azt mondta a kurtasubás ember kívülről: Szerencséd, hogy vissza nem néztél, mert az életeddel játszottál volna! Lidérc 108. A fekete jércének az első tojásból kikel. Mikor kijön a tojáshéjból, azt mondja rögtön: Mit, mit, mit? Hogy mit hozzon? 109. Ha azt mondják neki, hogy „hozzál rostában vizet", azt már visz, mert akkor jeget visz. Az ördög mindenütt talál, a lidérc, mert az maga az ördög. 110. Először is tiszta feketének kell annak a jércének lenni, tiszta feketének, olyannak, mint a szárcsa madár. A legeslegelső tojás, az nem három hét alatt kel ki, hanem hat hét alatt a bal hóna alatt. De nem is szabad, ott kell együltő helyben lenni. De akkor olyan készségre ül, hogy még a reterátra se mehet ki, ott kell elvégezni. Mikor az kikel, már kezdi mondani, hogy: Mit, mit, mit? Ez a csipogása a kis lidércnek, de az is fekete kis csirke lesz. És ő meg azt mondja neki: Hozzál nekem tíz zsák aranyat! Akkor ott van a tíz zsák arany. Vagy azt mondja: Építs ide egy márványpalotát! Akkor ott van a márványpalota. De ezt nem lehet csak ukk-mukk-fukk elküldeni. Ha azt mondja neki, hogy hozzál kötélbe homokot, azt nem tudja, mert az nem szalma. A szalmát lehet kötélbe kötni. Aztán meg azt mondja: Hozzál rostába vizet! Hát az ördög egy helyen jeget vitt. Aztán alkudoztak vele, hogy ez nem víz, ez jég, de ő bebizonyította, hogy víz. Aztán elolvadt a jég. Az egyszeri asszony is már kétségbe volt esve, mert ez elpusztítja a gazdáját is utóbb már, mert ez
