Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
310 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS... némi pásztorszabadosságot is megengedő jogszokásai nosztalgikus szépségködben bukkantak elő a múlt homályából. Alábbiakban közlünk néhány olyan vallomást, amely tudatosítani igyekezett a bírákkal, hogy a régi szép időkben nem vették olyan komolyan a határokat, mint a per idején. Nemes Pruzsinszky Ferenc 69 éves Bács megyei táblabíró, aki Szentivánon tartotta „cseké 1 y aeconomiáját" 1769-ben így vallott: „Mind Nemes Bács és Pest Vármegyék szélein, jelesülpedig Halasig és Kis Kőrössig, Kec^eliés Császár Töltési Helységek akkor Puszták lévén, mind $%. Máriáig, ki akkor Szabadkának neveltetett, juhászok nyájokkal mindenütt szabadon jártak, ellenben más s^oms^édok Juhászai is, sőt a Fatensé is hasonlót cselekedtek, és ha csak vagy Kas^álló Rétekben vagy Gabonákban nyájokkal kárt nem tettek, es^tendeigis odajárván senkiiül semmi háborgatások nem volt, és a^on szabad nyájok legelését csak nem régen mint egy Esztendeje kezdették a Proprietariusok ellenezni és tilalmazni". 121 Hasonlóképpen vélekedett ugyanebben az időben a 63 éves bajai Latinovics Péter alispán, bácskai nemes : ,,Е^еп Tartamányon a% Pásztorok legfőképpen juhokkal tizenkét és több mérföldnyire is, gulya és ménesbeli marhákkal pedig Szomszéd Helységek és Puszták határjaiban ( :nem gondolván semmit az Határoknak által hágásával, sem az földes Urak, sem Helységbéliek :) régi és mostani üdökben, őszi s tavaszi mezők szabadulásával szabadon s bátorságosan a Károkon kívül el jártak, marhájokat legeltették s a mezőket élték, valamerre nékiek tecZett." 122 Maries Pál Kéles egykori (1755—1765) árendátora tanúsítván, hogy a „Cstres határ" különbözteti Kéles, Jankovácz és Császártöltés területét, így vallott: „. . . ha marháim szomszédságossan Császártöltési földnek Pascumjára által mentek, de mivel viszont Császártöltésiekis el jöttek azon határon alul, azért nem háborgattuk egyikünk a másikat, annyivalis inkább, hogy azon földön a Pascum nem csak szomszédoknak nem szokott difficultaltatni, de még Kecskemétiek, Halasiak és tovább lévőkis ősz felé a mező szabadulásakor ell szoktak juh nyájaikkal arra fordulni úgy, nem különben mi jőszágainkis a járás és mező változása kedvéért más határokban ell fordultak . . ." 123 Ugyancsak a Cseres határ ürügyén igyekezett kisebbíteni a határvonalak hajdani szerepét 1769-ben Kiss Ferenc 50 éves Mélykútról megidézett juhász, aki valamikor Kelesén csikóskodott: „a Tanú. . . mindenkoron azon Cseres határt Kéles és Csákányfői Puszták közt tartotta végsőképpen elválasztó és különböztető határnak, ámbár azon föllül is legeltette marháit a Tanú, valaminthogy az Érsekséget annál alább valamerre teczett eljárni tapasztalta, mivel abban az időben az marha legeltetés károkon kívül soha senkiiül pörben nem vétetődött." 12í Valóázínűleg sok igazság volt ezekben a határok egykori szabadságáról szóló vallomásokban, ha túloztak, illetve idealizáltak is. Erre utal Bogyai Márton kötönyi 121 U.o. 815.p. (1769) 122 U.o. 814.p. (1769) 123 U.o. 779.p. (1769) 124 U.o. 430.p. (1769)
