Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

308 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS... helyen, a ''hol a két határ hányattatott, annak pedigh hányattatása üdéjében a Tanú fiatal lévén, kerülte is akkoron, midőn hanták, mert hallotta a%t, hogy az határon a

y gyermekeket megh szokták verni, ne talántán eőtet is reája húgnak, tudja mikor Patatics lirsek üdéjében hányták" . . .

113 Vallomást tett a perben 1769-ben a Miskéről megidézett Brecska Mihály is, a táj határpereinek egyik leggyakoribb tanúskodója, aki fiatalabb korában átmenetileg két jankováczi gazdát szolgált, majd az érsekség hildi juhásza lett: ,,A%pn időben, a midőn Jankováczi Helysiget meg szállották a Lakosok a Tanú esztendeig szolgált Váczj Györgynél és Tara János jankováczi Lakosnál ]tikászképpen, onnand pedig mindjárt kitelvén esztendeje jött Kalocsai Érsekség Hildi pusztájára, az holis 26 Esztendőkig szolgált Birkásul" . . .

m Akadt olyan tanú, pl. az 55 éves halasi Sárközy István, aki 1768-ban elmondta, hogy Csáki Imre kalocsai érsek idejében, tehát 1730 táján Stim János kalocsai tiszttartó marhája mellett bujtárkodott a Hajóstól délre fekvő Szent György pusztán.

115 Ebben az időben jellemző volt, hogy az érseki tiszttartók külön nyájat és külön magán gazdaságot tartottak az érsekségtől olcsón bérelt területeken. Stim János tiszttartóról pl. tudjuk, hogy Csáki Imre érseksége idején (1710—1732) Szakmaron is volt juhtartó szállása.

116 A perekben szereplő pásztorok egy része magyar, másik része délszláv nevet viselt. Utóbbiak inkább a bajai rác árendátorok szolgálatában álltak. A magyarok között valószínűleg kevés olyan akadt, mint a fentebb idézett Veres Mihály, aki Hilden született és a közvetlen környéken élt a perek idejéig. Pásztortársai közül sok valószínűleg életében többször változtatta szolgálati helyét. Ezek a pásztorok otchonosan mozogtak a Duna—Tisza közén. Egyik évben a szabadkai földeken szolgáltak, a másik évben Kecskemét határában vállaltak bujtárságot. Néhány esztendő múlva esetleg az érsek szolgálatába léptek Hilden, majd rövid idő múlva valamelyik halasi nagygazda marháit terelgették Debeákban. A vallomások életútjaiból látható, hogy az ilyen pásztorok nemcsak szolgálati helyüket váltogatták gyakran, hanem szolgálatuk módját is. Egyik évben csikósként dolgoztak, a következő évben gulyásnak vagy juhásznak szegődtek. Arra is volt példa, hogy átmenetileg béresnek, tanyásnak álltak, majd letelvén szolgálati idejük újra pásztorságra adták a fejüket. Mrve

1 sokfelé jártak a Duna—Tisza közén, részesei voltak a kétvízközi pásztorhagyománynak. A pásztorok nagyarányú vándorlása azonnal szembetűnik, ha megnézzük a perekben megszólaltatott tanúk feljegyzett lakóhelyeit. Legtöbbször ugyanis olyan személyeket kértek föl a vallomástételre, akik valaha a vitatott területen sokat jártak, de később más vidékre költöztek. A megszólaltatott pásztorok között akadtak jankovácziak, mélykútiak, bölcskeiek, kunszentmiklósiak, halasiak és különösen nagy számban, kecskemétiek. Ők mind Hild, Kéles, Borota, Dzsida tájékán őrizték nyá113 U.o. 509—510.p. (1768) 114 U.o. 625.p. (1769) 115 U.o. 53.p. (1768) 116 BÁRTH János 1975/b. 251.