Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

292 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS . . . helyen fekvő, művelésre alkalmas parcellát bizonyos ideig folyamatosan használták, majd amikor kimerült, elhagyták és újat fogtak föl helyette. Később visszatértek a régi parcellához. Az alább idézendő vallomásokból úgy látszik, hogy ezen a tájon legtöbb helyen csak egy évig művelték a felfogott parcellát, utána 3—4—5 évig pihentetni kellett. Ezért egy gazdának az adott területen 3—4—5 parcellája volt, amelyeket sorban használt és a többi azalatt pihent. A parlagolás rendjének egyik legiobb megörökítését olvashatjuk Gergyeni Máté 64 éves bátyai lakos 1769-ben elmondott vallomásában: „Gyermekségétülfogvást szántó vető ember lévén tudgya bi^onyossan nyilván való tapasztalásába', hogy e%en a tájon nem szoktak a szántó vető "Emberek minden Esztendőben egy helyen szántani a% homoknak bősége és sovány termékenysége miatt, hanem Esztendőnkint változtatták az földet, úgy hogy még az föld, mellyben egyszer arattok, meg nem gyöpösödött, mind addig abban mag nem vetődött, mert meg sem termetté az gabonát, egy tagban pedig sokat nem lehetett vetni és szántani az Z

m

^

c

K $

s gyökerek miatt, hanem idestova, hol java volt a földnek" .

i5 Hasonlóképpen nyilatkozott Markó Máté 60 éves bátyai lakos: ,,Ezen a Tartományon az Homoknak bőséges létele miatt ekkoráigh nem volt szokásban minden esztendőben egy helyen szántani s vetni, mivel a földnek soványsága az Gabonát meg nem vallotta, hanem változva olyképpen, hogy valameddig ismét a Szántóföld egészlen meg nem gyöpösödött, addig abban mag nem vettetett, s azon kívül pedig egy tagban sem lehetett sokat szántani a a Zanócz és Gyökér miatt, mert csak egy Gazdának is három, négy darabban volt vetése".** Tanulságos még idéznünk Kapitány József 63 éves bátyai lakos Hildre vonatkozó vallomását: „ . . . három négy Esztendőis eltölt, még az föld újra meg gyöpösödött, és úgy azután az föld meg gyöpösödvén kezdettek ismét bele vetni, s azértis voltak a szántóföldek annyi darabban" -*

1 A parlagolás rendje kiolvasható olyan tanúk vallomásaiból is, akik a nádudvariak, illetve a velük szomszédos csávolyiak és a Rémen szántó mátéháziak földműveléséről beszéltek. Az egyik tanú, Perin Márton 52 éves vaskúti, aki 1758 táján költözött el" Nádudvarról, bizonygatván a már többször idézett történet igazát, amely szerint a nádudvariakat földesuruk kényszerítette arra 1753-ban, hogy szántsanak Rémen a mátéháziak földjein, így vallott: „ . . .kényszerítettek Nádudvariak Mátéháziaknak Tallójokat föl szántani, mivel pedig minden esztendőben újabb földet és gyepet szoktak szántani Mátéháziak a Tallójokat pedig el hagyták, a Nádudvariak Szántásokkal esztendőnként alább csúsztak".** Hajdú Pál istvánmegyei tanú vallomásából pedig arról értesülünk, hogy nyolc évvel előbb sükösdi pásztorként a csávolyiak parlagolt földjén legeltetett. Elmondása szerint „a nádudvari földek végében csávolyiak szántottak, mert midőn üresen állottak, rajtok legeltette marháit, amintis ezen földeket tsak negyedik ötödik esztendőben 45 KÉL. II. Hp.O.14. 807. p. (1769) 46. .U.o. 805. p. (1769) 47 U.o. 809. p. (1769) 48. U.o. 63. p. (1768)