Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
284 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS.. ülvén a lovára, a%t mondotta . . . ne mondátok a^t, hogy el loptam a gabonátokat, híretekké adom, négy keresetet el vitettem". 211 Csávolyon is többször járt kilencedelni Adamovics tiszttartó 1727 augusztusában. Egy tanú állítása szerint először kint volt nagyboldogasszony előtti kedden 20 szekérrel, de ekkor nem vitt el semmit. Sokkal több tanú emlegette a másnapi, szerdai kilencedelést, amikor négy „béres szekérrel" és melléjük felfogadott napszámosokkal ment ki Csávolyra. Ekkor csak kevés gabonát, talán három keresztnyit vittek el. Egy nappal később, csütörtökön viszont az uradalmi szekereken kívül kirendelt Bikityről és Szentivánról kb. 40 jobbágyszekeret. A vallomástevők szerint ezek mind hordták egész nap a dézsmagabonát. A tanúk „hosszú szekér"-ként emlegették a bikityiek és szentivániak járműveit. Mindegyiket két-két ember kísérte, akiket szintén kirendeltek. Egyes tanúk véleménye szerint „Szent Iványrul, Brigicsrül talán mind kint voltak az Marhás Emberek". Idézzük most részletesen az erőszakos kilencedelések egyik résztvevőjének a 24 éves Bartos István bajai lakosnak 1727-ben tett vallomását: „Mint hogy a Tanúis, elsőben szerdán hat emberrel, négy szekérrel, másodszor pediglen utánna való Tsötörtökön Nagy Boldogh Asszony napja előtt megénten a^on hat Emberekkel négy szekérrel, mellyre Adamovics Tis^tartó Uram eö Kegyelme által mint napi számos rendeltetett, tudgya bi^onyossan, hogy elsőbb a%pn uraságh saját négy szekerén nem többet, hanem mint egy három köröset %abot, gabonát,pedig mennyit vittek S^ent Iványra nem tudgya,de második napon, úgy mint Tsötörtökön nyolcad magával jővén Méltóságos Groff СцоЬог Márk Uram eö Excellentiája Adamovics nevű Tiszttartója, tudgya bizpnyossan, hogy az Uraság saját négy szekerével együtt Brigicsrül és S^ent Iványrul hajtott, búzát hordó hosszú szekér volt negyvenigh való, az melly Szekerek mellett, mindeneknél reménli a Tanú, hogy két-két ember volt azon szekerekre, a mennyit föl rakhattak, annyit vittek kilenczed fejében Szent Ivánra, és gondollya, hogy lehetett minden szekéren eöt vagy négy kereszt, melly szekerek egész egy nap horton horták az meg nevezett Pusztárul Pandúriak és Szeremleiek termet gabonájukat, amint magha is a Tanú . . . négy béres szekér közül egyik mellett lévén, két ízben vitt Szent Ivánra Csávoli Pusztárul gabonát" . 22 Az idézetet olvasva önkéntelenül is arra gondolunk, hogy talán túlzott a vallomástevő, hiszen ha 44 szekér öt körösztjével egész nap hordta a gabonát, akkor föltűnően sokat elvittek, talán többet, mint amennyi termett. Valószínűleg a több forduló emlegetése a túlzás. Akadt tanú, aki szerint, volt olyan szekér, amelyik kilencszer fordult. Ez nehezen képzelhető el. Idézett vallomásunk elmondója éppenséggel fordulhatott kettőt, hiszen ő az uradalmi szekéren volt. Elsősorban neki kellett serénykedni a kilencedelésnél. Hihetnénk azoknak a tanúknak, akik úgy emlékeztek, hogy 136 kereszt gabonát vittek el ezen a napon Csávolyról. 23 A fentebb hosszan idézett vallomásból azonban láthatjuk, hogy e táj népe különbséget tett zab és gabona 21 KÉL. II. Birt.ir.gy. X. с 36. 43. 22 KÉL. II. Birt.ir.gy. X. с 36. 22. ugyanez másik másolatban: KÉL. II. Hp.O.14. 371. p. 23 KÉL. II. Hp.O.14. 380. p. (1727)
