Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Régészet - Biczó Piroska: Leletmentések Árpád-kori településeken
194 BICZÓ P. : LELETMENTÉSEK . .. V. gödör. 120x130 cm kiterjedésű, négyszög alakú gödör, sarkai lekerekítettek. Falai csaknem függőlegesek, mélysége 85 cm, sárgásbarna homok kitöltéséből bográcstöredék került elő. VII. gödör. Szelvényfal mentén benyúló ovális gödörrészlet, szélessége 110 cm, mélysége 84 cm. Sárgásbarna homok kitöltéséből néhány őskori edénytöredéken kívül egy Árpád-kori edény töredék került elő. Bizonytalan korú árkok és gödrök II. árok. ÉNy—DK irányú árok 9 m hosszú szakasza, szélessége 40—80 cm, mélysége 22—73 cm, DK-i irányban lejtett (8. rajz 2.). Sárgásbarna homok kitöltéséből leletanyag nem került felszínre. Az Árpád-kori III. árkot metszette. Ásatási területünknek ezen a részén késő középkori települési objektumot nem találtunk, így az árkot nagy valószínűséggel Árpád-korinak tarthatjuk. V. árok. ÉNy—DK irányú árok, 180 cm hosszú szakasza, szélessége 45—50 cm. Sárgásbarna homok kitöltéséből lelet nem került elő. Az árkot a IV. árokba mélyítették. XIII. árok. К—Ny irányú, teknős aljú árok 5 m hosszú szakasza, szélessége 44—80 cm, mélysége 77 cm, kitöltése sárgásbarna homok. Miután a késő középkori VII. ároktól indul, feltehetően a XIII. árok is késő középkori. III. gödör. Szabálytalan négyszög alakú gödör, méretei 90x105 cm, teknős aljának legmélyebb pontja 72 cm. D-ről DNy-i irányú, 33 cm mély árkocska csatlakozott hozzá. Kitöltése sárgásbarna homok. A gödör esetleg az I. árok jobban lemélyített részének maradványa. HELVÉCIA—MATKÓ, TEMPLOMDOMB A lelőhelyen 1973-ban egy félköríves szentélyzáródású Árpád-kori templomot és a körülötte elhelyezkedő temető 24 melléklet nélküli sírját tártuk fel. 19 A területről származó és a környékben lakóktól összegyűjtött leletek alapján a temető korát a XII— XIV. századra tehetjük. A leletmentésen tett megfigyeléseink szerint valószínűnek látszott, hogy a templom és temető létesítése előtt Árpád-kori település helyezkedett el a lapos, vízállásos terület ÉK-i oldalán emelkedő homokháton. 1978-ban tereprendezés után a templom Ny-i falától néhány méterre egy kemencés ház maradványait sikerült megfigyelnünk, leletmentést azonban nem tudtunk végezni. A földgyalu nyomán ház foltja rajzolódott ki, amelynek K-i, hosszabbik fala mentén középtájon agyagból épített kemence maradványai jelentkeztek (9. rajz, 19 Rég. Fűz. 1-27. (1974) 73.
