Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Régészet - Biczó Piroska: Leletmentések Árpád-kori településeken
RÉGÉSZET 183 Három ülőgödröt tártunk fel a házban, amelyeket azonban nem egyidőben használtak: /. ülőgödör. A ház környező járószintjéhez képest 36 cm mély gödör, átmérője 60—65 cm. Szélén a ház közepe felé eső részén 13 cm mély gödröcskét alakítottak ki a gödörben ülő számára. Kitöltése barna homok volt, a fölötte húzódó vékony sárga homokréteg alapján a gödröt a ház fennállásának későbbi szakaszában használták. 2. ülőgödör. Kissé szöglete , 75 cm hosszú, 55 cm széles gödör, mélysége 23 cm. A 16 cm mély „ülőkét" a ház ÉK-i, rövidebb fala felé eső részén készítették el. A gödör áttörte a ház használata folyamán keletkezett 10 cm vastag sárga homokréteget. Barnásfekete kitöltése — amelyhez hasonlót a házban máshol nem találtunk — arra utal, hogy még a ház használata folyamán temették be külön behordott földdel. 3. ülőgödör. Kissé ovális, 67—73 cm átmérőjű gödör, mélysége 30 cm. Egyöntetű sárga homok kitöltése miatt foltja csak a ház területének 10—15 cm-rel történt mélyítése után rajzolódott ki, ahol már az aljára betaposott sötétebb rétegek mutatkoztak. Ezt a gödröt tartjuk a házban a legkorábbi ülőgödörnek. Nem lehetetlen, hogy a 2. ülőgödör készítésekor kitermelt homokkal temették be, és foltja ezért nem rajzolódott ki magasabban. A gödör aljáról egy orsókarika került elő. A ház kitöltéséből felszínre került leletanyag igen szegényes. Néhány homokkal soványított, valamint jóliszapolt anyagú edénytöredéket találtunk, utóbbiak között legömbölyített szélű bögreperemet, befésült vonalköteggel díszített edényoldalat és pálcikabenyomkodásos edényvállat. Néhány kisebb réti mészkőtöredék és állatcsontok voltak még a ház kitöltésében. 2. há%. Földbe — barna homoktalajba — mélyített ház, elszíneződése a felszíntől 80 cm mélységben jelentkezett, a járószint legmélyebb pontja 118 cm mélységben volt. Tájolása ÉNy—DK. A bejárat a ház DNy-i oldalán lehetett, itt ugyanis 80 cm szélességben a ház oldala bizonytalanul rajzolódott ki, és a fal síkjából kiugró lazább homokkitöltés jelentkezett. A tetőzetet a ház rövidebb végein, középtájon elhelyezett ágasfák tartották, amelyek a fal síkjától 4—6 cm-rel ugrottak ki. Az ágasok cölöplyukainak mélysége a felszíntől 135 és 137 cm. A ház járószintjét a kemény szürkésbarna őshumusz képezte, tapasztás nyomát nem találtuk rajta. A 94—108 cm átmérőjű, agyagból épített kemence a ház Ny-i sarkában állt a ház járószintjénél néhány centiméterrel magasabb felületen (10. kép). Alakja a ház lekerekített sarkához igazodott, illetve a ház belseje felé íves volt. 20 cm széles szájnyílása kifelé kissé bővült és a ház közepe felé nézett. Sütőfelületének átmérője 67—78 cm, a kemencefenék tapasztása a szájnyílás felé 2,5 cm-t emelkedett, az átégés vastagsága 1—2 cm. A kemence készítésének módja a következő volt. A sütőfelületnél kb. 10 cm-rel nagyobb átmérőjű területet 4—5 cm-rel lemélyítették, majd ebbe sárga agyagszemcsékkel kevert szürke agyagréteget terítettek. 16 Efölött építették meg homogén 16 Ennek az agyagrétegnek a maradványa volt az 1. ház kemencéjének falai alatt megfigyelt „agyaghurka", az agyagréteg közepét a kemencefenék tapasztásának megújításakor kiszedték.
