Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez
116 SZ. KÖRÖSI I.: ADATOK A REFORMKORI KECSKEMÉT . . . könyvekről ír gyermekeinek és unokáinak: „Olvassátok a Jesus életét, mellyet öszve szedett Feő Tiszt. Vajda Sámuel Ur, Szűz Mária és Szentek életét, Krisztus atyafisága könyvét, Kempis Tamást, Sz Dávid 50 ik Zsoltára Molnár János által lett magyarázattyát . . ," 26 A szobában tartották az igen becses textileket, a „ládabeli" holmit: ágyneműt, konyharuhákat, ruhákat. Mivel a viseletre még visszatérünk, most csak az „agyi ruhákat" soroljuk fel. Ezeknek a mennyisége is függött a vagyoni helyzettől. A lepedőt minden jelző nélkül említik leltáraink. A derékaljak tiszta fehér vagy „vörös pamukos" díszítésű vászonból készültek. A vánkos- és dunnabelsők, huzatok színe fehér, kék pamukos, vörös pamukos, kék, kék tarka, sárga csíkos, tarka. A vászon mellett ekkor már ágyneműanyagként is elterjedt volt a karton; a sárga és tarka színű huzatok kartonból készültek. A fehér, fehér tarka, sárga ágyterítők is kartonból valók. A nemeseknél, kereskedőknél, és jómódú gazdáknál ekkor már elterjedt volt a selyem vagy selyemközepű paplan használata. A konyhai berendezésekhez tartozott a fazéktarfó almáriom vagy fazékálló, a korsóálló, a tányértartó vagy tányéros, tányértartó téka, és a kanalas (vagy „kanalasgyikén"), kanáltartó. A cserépedények, tálak, tányérok, csészék, kanták, korsók, bögrék mellett több vasból készült konyhai eszközt használtak, pl. : vastepsi, vasserpenyő, vasfazék, pecsenyesütő rostély, kétágú villa, vasnyárs, vasmacska. Gyakori előfordulásuk alapján elmondható, hogy szinte egy háztartásból sem hiányoztak az alábbiak: húsvágó tőke, bárd, csíkmákszedő cserépből, levesszedő kanalak, trancsérozó tányér, abáló villa, tarhonyarosta, szita, tormareszelő, sótartó, mozsár, kuglóf sütő. Ha volt, leginkább a konyhában kapott helyet a pálinkafőző kazán és a rézüst. Annak érzékeltetésére, hogy milyen volt egy-egy konkrét háztartás eszközkészlete, a mellékletben közlünk néhány leltárt. Az eszközkészlet és a tárolt nyersanyag utal a táplálkozási szokásokra is. Néhány fontos alapanyagot mindig tároltak a kamrában. A sertéshús és szalonna szerepe jelentős volt, számon is tartották minden fontját, még a végrendeletekben is felsorolták. A „külön kenyérre", „maga asztalára" menő vagy házasuló fiatal élelmet is kapott a szülőktől ; általában egy hízott disznót vagy annak egy részét, szalonnát, hájat, sódart, disznólábat, vajat, sajtot, tarhonyát, lebbencset, kásaféléket, babot stb. 27 Egy kecskeméti háziasszony számadáskönyvéből tudjuk, hogy 1826—27-ben a konyhai szükségletekre a következő nyersanyagokat vásárolta rendszeresen: só, hal, juhhús, bárányhús, bárányfej, marhahús, disznóhús, szalonna, kacsa, csirke, lúdderék, lúdaprólék, hurka, pacal, liszt, fehér kenyér, perec, zsemle, tarhonya, kása, rizskása, köleskása, aprókása, krumpli, hagyma, karaláb, káposzta, bab, borsó, 26 BKML Végrendeletek 1832—26. sz. 27 BKML Közig. ir. 1829—113. sz.
