Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez
114 SZ. KÖRÖSI L: ADATOK A REFORMKORI KECSKEMÉT . . . Minden házban volt legalább egy kamrának nevezett helyiség, de gyakran több is. A kamrákban volt megtalálható a házak eszközkészletének és nyersanyagának jelentős része. Hambárban, szuszékban vagy zsákokban (esetleg ászokgerendával elrekesztett helyen) gabonát, zsákokban lisztet, hordókban, kádakban vagy dézsákban korpát, káposztát, uborkát tartottak. Az élelmiszerek közül itt volt a káposzta, bab, szalonna, zsír, gyümölcs (pl. alma, szilva, aszalt meggy stb.), tarhonya és lebbencs. A legtöbb háztartásból nem hiányzott a rokka, gereben, törő, sőt néhány kéve vagy marok kender, len, kendermag vagy lenmag, fonál, vászondarab, ponyva, zsák, madzag sem. Főleg az asszonyok használták a szakajtókosarakat, rostákat, szitákat, reszelőket, „garabókat", élesztőszárító kasokat, a sütő-, mosó-, lúgzó- és tejesteknőket, a zsajtárt, fejővedret, köpülőt, vajaskantát, meszes vödröt, meszelőt, lúgzókádat, fazekakat, tepsiket, bögréket, nyújtódeszkákat stb. is. A mérőeszközök között említenek a leltárak kis mázsát, fontot, vékát, meszelyt, itcét. A háztartások fontos eszközei voltak a szekerce, bárd, balta, fejsze, kés, hurkatöltő, vödör, vízhordó kötél, kulacsok, üvegek, lámpások. A kamrában tárolták a szappanfőzéshez előre összegyűjtött széksót is. A külső házi és gazdasági munka sok eszköze is megtalálható itt: pl. eke, szántóvas, ösztöke, lószerszám, kolomp, üllő, billegvas, szecskavágó, favilla, vasvilla, szénametsző, vontatókötél, kasza, tokmány, nádvágó, ültetőfúró, nyitókapa stb. A törött, kopott, elhasznált tárgyakat is megőrizték. Gyakran a kamrában kaptak helyet az elhasználódott bútorok, pl. rossz asztal, nyoszolya, láda, sublót, szék. A kamra tehát elsősorban az élelem, nyersanyagok és a szerszámok tárolására szolgált, de bizonyos munkákat is itt végeztek. Könyves Jánosné Gere Katalin 1827-ben írt folyamodásában például ezt olvashatjuk „. . . estve felé egyéb dolgom nem lévén, Lebbentsnek való tésztát nyújtottam volna, hogy éjjel majd szikkad, más nap pedig majd a' napon meg-szárad . . .". Férje pedig odahívja ,,. . . két Menyeit vetni való árpát karéjlani. . .". 20 Mindkét munkavégzés a kamrában történt. A továbbiakban nézzük a lakószobák és konyhák berendezését, felszereltségét. A lakóházak fűtése kemencével történt. Kétféle kemence fordul elő ezekben az években, amelyeket a források világosan elkülönítenek: földkemence (sárkemence, banyakemence) és kályhakemence. Sajnos ez utóbbiról nincsenek leírások, de feltehetően a Kecskemét környéki faluásatásokból ismert szemeskályhákhoz hasonló fűtőalkalmatosságok voltak. 21 Előfordult, hogy egy lakóházon belül is megtalálható volt mindkettő. Pl. Bozó László 1835-ben elhunyt 4. tizedbeli lakos hagyatéki leltárában ezt olvashatjuk: „Az első szobában vagyon Banya kementze egy Pohárszék allya 20 BKML Közig. ir. 1827—107. sz. Karéi = „a kézi rostát akkép rázza félkör alakban, hogy a gabona szemetje a középre gyűljön" SZINNYEI József: Magyar Tájszótár Bp. 1893.1055. Ua. Szabó Kálmán hagyatékában (cédulákon) levő tájszótárban. Katona József Múzeum Tört. Dok. Gyűjt. Lt. sz.: 78. 27. 326. 21 Szabó Kálmán említi, hogy Kecskeméten az 1870-es években egy öregasszony még emlékezett a .kályhaszemek alkalmazására. SZABÓ K., 1938. 90 (Hiv. Arch. Ért. 1870. 109. 1.)
