Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez
110 SZ. KÖRÖSI I.: ADATOK A REFORMKORI KECSKEMÉT . . . a hol kívántatik czélszerű töltés által jó állapotba s tisztán tartani igyekezzenek.'" 7 A Reguláris Deputáció tevékenysége során szép számmal készültek felmérések kecskeméti lakóházakról. Örökösödési vagy peres ügyek, osztályos egyezségek is szükségessé tették időnként egy-egy épület becsüjének elkészítését. A felméréseknek a lehetőleg pontos értékmegállapítás volt a célja, ezért feljegyezték az épületek méreteit, valamennyi felhasznált anyag (pl. homok, vályog, tégla, agyagföld, nád, fa, gerenda, léc, szög, sarokvas stb.) mennyiségét és árát; leírták az épület állapotát. E hitelesnek elfogadható dokumentumok alapján képet alkothatunk az 1820-as, 1830-as évek kecskeméti lakóházairól. Ezek — mint a kortársi leírásokból és a kevés ránkmaradt ábrázolásból 8 is ismert — az alföldi háztípushoz tartozó épületek. Legalább 2—3 helyiségből (szoba, konyha, kamra) és melléképületekből álltak. Tüzelőrendszerük a kívülfütős kemence. A falazat vert fal vagy vályog, később a tégla felhasználása is gyakori. Több forrásunk szól sövényfalról is 9 , de elterjedtségének megállapításához még további kutatás szükséges. A nyeregtetők fedésére a legelterjedtebb anyag a nád volt. Korszakunkban éppen a szabályozások, tűzbiztonsági intézkedések hatására vált gyakoribbá a cseréppel való fedés. De kapcsolatban van ez a paraszti árutermelés és pénzgazdálkodás ekkorra elért szintjével, és a mezővárosi társadalomnak csak egy szűkebb rétegét érintette. Ugyanez mondható el a lakások padlózásáról is. Egy telken több lakóház is épülhetett. A jobbágyok és nemesek fundusán a telek hátsó részében épült szerényebb házakban — árenda fejében — hazátlan zsellérek kaphattak helyet. 10 A házak felmérésénél, becsüjénél építőmesterek működtek közre (kőműves, faragó, nádazó). Korszakunkban a házépítést már többnyire hivatásos mesteremberek végezték. A feljegyzések külön rögzítik a mesteremberi munka és a parasztnapszámosi munka értékét. A következőkben néhány példát mutatunk be a felmért telkek és házak közül. A Reguláris Deputáció által tűzveszélyességi és városképi szempontból egyaránt megszüntetni óhajtott belvárosi házak tipikus példája lehetne az 1829-ben elhunyt Göntző Ferenc háza. 51 Q ölnyi telkéből egy kis darabot elvettek utcaszélesítésre, A telken szoba-konyha-kamrából álló, sárfalú, náddal fedett, fakéményes épület állt. Mindössze 160 forintra értékelték. 11 7 BKML. Statútumok 8 Pl. KUBINYI-VAHOT 1980. 119., ua. Magyarország története 1790—1848. Bp. 1980. I. kötet 230. ábra 9 BKML Kecskemét város Tanácsának iratai. Végrendeletek 1840— 9. sz. Közig. ir. 1831— 70. sz. 10 1825-ben az Electa Communitasból kiküldött bizottság is megállapította, hogy vannak, akik istálló helyett is zsellérházat építenek, a katonai beszállásolás helyett inkább zsellért tartanak. BKML Közig. ir. 1825—103. sz. 11 BKML Közig. ir. 1829—56. sz.
