Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez
CUMANIA 8. 107 SZ. KÖRÖSI ILONA Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez Kecskemét mezőváros a reformkor évtizedeiben népességszám tekintetében az ország legnagyobb városai közé tartozott. Lakossága 1828-ban meghaladta a 35 ezret 1 , a szabadságharc idejére pedig elérte a 44 ezret. 2 Az 1820—40-es években az itt lakók 64—65%-a r. katolikus vallású, 31—32%-a református, 2,1 %-a evangélikus, kb. 1 %-a izraelita, és még ennél is kevesebb volt a görögkeleti és unitárius vallásúak száma. Hagyományaik, szokásaik, intézményeik révén valamennyi felekezet hívei hozzájárultak a város sajátos kulturális arculatának kialakításához. Az 1828-as adóösszeírás szerint Kecskemét 4374 adózó családfője közül 835 (19%) jobbágy, 2354 (54%) zsellér és 1185 (27%) háznélküli zsellér. A lakosság mentes volt a közvetlen földesúri fennhatóság alól, a város évente egy összegben kifizette a földesuraknak járó szolgáltatások értékét. (A szabadságharc előtt befejeződött a földesuraktól való megváltakozások sorozata is.) Az adófizetés mellett a forspont, a katonai beszállásolás és bizonyos városi közmunkák terhelték a lakosságot. Nagy előnyt jelentett a szántóföldek tartós birtoklása, szabad használata és adásvételi lehetősége. Korszakunkban erőteljesen fejlődött a kecskeméti tanyavilág. A gazdálkodásban a belierjesebb, intenzívebb formák váltak jellemzővé. Elterjedt az istállózó állattartás; a tanyák körül a gabonafélék mellett a kapások, takarmánynövények és a veteményeskertek is megjelentek. A szőlő- és gyümölcstermelés fejlődését az is elősegítette, hogy a város a futóhomok által elborított területeket kis parcellákban kiosztotta. A paraszti árutermelés, pénzgazdálkodás fejlődésével párhuzamosan egyre differenciáltabbá vált a mezővárosi társadalom. A jobbágygazdák egy szűkebb része nagy vagyonra és tekintélyre tett szert. Néhányan a város életének irányításából is kivették részüket. A lakosság jelentős részét kitevő zsellérség részben saját szőlőjét, részben a jobbágyok szántóföldjeit művelte. A zsellérek közül került ki 1 Az 1828-as adóösszeírás feldolgozása: H. PALFY L, 1935. 2 KOVÁCS Alajos, 1935. 9.
