Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
ben levő Várdombon és Templomdombon illetve környékén, hanem a Tisza partjától félórányi járásra fekvő Dunszt-tanya melletti „nagyhalomban" folytak, az ott talált őskori és X— XI. századi leleteknek nincs közük a mi lelőhelyünkhöz. 2 Az Alpár belterületén fekvő lelőhely-komplexum körül a gyűjtés csak az 1880-as évek végén élénkült meg, közvetlenül azután, hogy az 1888. évi áradás alkalmával a Tisza a települések meredek szélét ismét megszaggatta. Farkas Sándor szentesi gyógyszerész, a későbbi szentesi múzeum első megalapozója szerint hamu és földrétegek, egész és töredékes edények, agancs, kő és csonteszköz töredékek kerültek ekkor elő. Maga is számos kő- és csonteszközt, valamint 8—10 edényt gyűjtött „Zalán vára" szakadékos oldalából, és a 68 db-ot kitevő gyűjteményt elküldte a Nemzeti Múzeumnak, ahol a leleteket 24 tételben vették leltárba 3 (I. t. 1—3,5—10, II. t. 1—18). A 90-es években végzett gyűjtésekről Majláth Béla számolt be. Az általa ismertetett különböző korú leletek 4 közül nagy valószínűséggel a TemplomdombVárdomb lelőhelyről származik két bronztű (II. t. 19—20) valamint egy rovátkolt bütykökkel díszített, alacsony talpon álló kis töredékes kancsó (15. kép 3). Az utóbbi az elmúlt évek ásatásainak tanúsága szerint a Várdomb sajátos edénytípusa. 5 Bronztű töredékek is kerültek elő az ásatások során. A Majláthgyűjteménybe illetve Szivák Imre gyűjteményébe került többi őskori edény lelőkörülményei ismeretlenek. Mégis a Templomdomb lehetett a lelőhelye annak az 1898-ban már közölt Nagyrévi-korsónak, amely a Szivák-gyűjteményből jutott később a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumba 6 (I. t. 4; LI. t. 9a—b). 1898. július 15-én a mai szolnoki Damjanich János Múzeum régészeti gyűjteményét megalapozó Hild Viktor, a szikrai ásatásokat vezető Kada Elek vendégeként, vendéglátójával együtt „átrándult" Alpárra, „hol a Várdombot szemléltük meg". „Az alpári kirándulás megmutatta a legnagyobb őskori telepet, 2 _ a -a (= TERGINA GYULA), Alpári ásatások. ArchÉrt 3,1883, 156—160. 3 FARKAS, S., Alpári ősieletek. ArchÉrt 9, 1889, 382-383, HAMPEL, J. uo. 282. 4 MAJLÁTH, В., Újabb alpári leletekről. ArchÉrt 18, 1898, 257—265. 5 WOSINSKY, M., Az őskor mészbetétes díszítésű edényművesscge. Budapest 1904, 47., 70. t. 7 reprodukálja az edényt, bár nem mészbetétes. 6 MAJLÁTH В., i. m. 264, 25. kép, BÓNA, L, Alba Regia 2-3, 1963, 16, XL t. 6, melyet eddig láttam. A neolit és az utána következő kultúrák raktára, mely minden kutatás nélkül csak rendes elmállás folytán napról-napra hozza napfényre évezredek kézműveit" — írta naplójába, majd így folytatta: „Rendszeres ásatásról szó sem lehet, az annyi pénzbe kerülne, amennyi ilyen célra Magyarországon össze sem hozható" — jóslata szerencsére nem vált be. A teleppel egykorú urnatemető kutatásáról egyedül Hild naplójából értesülünk: „Előző évben, 1897. tavaszán Mihalovits ottani jegyző figyelmeztette Kádat, hogy a falu másik végén szántás közben sok őskori edényt roncsolnak össze. Kada . . . egy igen nagy terjedelmű bronzkori urnatemetőt fedezett fel, mely igen sok szép dologgal gazdagította egyrészt a kecskeméti múzeumot, másrészt Kada gyűjteményét". — Bár a beszámolóból nem derül ki, hogy tulajdonképpen hol feküdt a bronzkori temető, a leleteiből Kadától Hildnek adományozott — máig meglevő — edények: egy 42,2 cm magas urna és az urna szájnyílásában talált fülesbögre a Vatya III—Vatya-Koszider időszak jellemző formái, tehát nagy valószínűséggel telepünk lakóinak maradványait rejtették magukban. 7 Ez alkalommal került Hild birtokába Mihalovits János alpári jegyző ajándékaként egy 1897 tavaszán az „alpári Várdomb" oldalából előkerült edény. Ez egy csonka peremű Nagyrév-típusú kancsó, a legnagyobb méretű alpári korai bronzkori edény. Minden bizonynyal a Templomdomb oldalából származik 8 (15. kép 1.). Kirándulása alkalmával Hild egy „a Várdombról" származó edényt is vásárolt az egyik „Várdombbal szomszédos házban". Az alpári Vár leletei közt unikumnak számító Késő-Vatya-típusú fülesbögrét szintén magával vitte 9 (15. kép 2). Kada Elek, Kecskemét polgármestere és lelkes ré7 Hild Viktor jegyzeteiből. Kiadta és kommentálta Stanczik Ilona. Szolnok Megyei Régészeti Adatok. Szolnok 1975, 27 — 28, Nr. 3. — a Hild-féle Régészeti Napló 76. tétele és 102. lapja nyomán. Az urnatemető szóbanforgó edényei a szolnoki Damjanich János Múzeumban vannak a 61, 91, 1 — 2 leltári számon. Közepesen sikerült rajzukat Hild nyomán közli STANCZIK, i.h. d) és e) ábrák. Az urnatemetőnek a kecskeméti Katona József Múzeumba jutott leletei 1944-ben elpusztultak. 8 A Nagyrév-kultúra Ökörhalmi-típusába tartozó edényként fényképen először közölte BONA, I., The Cemeteries of the Nagyrév Culture. Alba Regia 2-3, 1961-1962 (Székesfehérvár 1963), 13, V. t. 5. STANCZIK L, i. m. 27—28 (szám nélküli rajz). 9 STANCZIK L, i. m. 28 és c) ábra valamint 25. j. a 221, oldalon. 26
