Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
Avarkoii településre utaló nyom vagy cserép nem volt az alpári Várdombon, ahol a feltehetőleg a Templomdombon megszállt nagycsalád temetkező helye lehetett. Késői VII. és VIII. századi avar leleteket A lpár területéről eddig egyáltalán nem ismerünk. Nincs tehát semmiféle alapja annak a barokk fantáziával megálmodott avar központnak, amelyet „Hunia Abarica" című történelmi térképén „Hagia Budae et Olpar" néven szerepeltet Tonika Szászky János. 18 Csakhogy Alpárral kapcsolatban Anonymus Gesta Hungarorumjának felbukkanása illetve kiadása után (1746) a tények helyett a fantázia vette át az uralmat. 19 S lévén a történelmi fantázia mindenkor izgalmasabb, érdekesebb és művészibb, mint " történelmi igazság, ez még sokáig így lesz. Л sok ezernyi cserép köpött egyetlen VIII., IX., X. XI. s%á%adi sem került elő, e s^á^adok jellegzetes fémtárgyai sincsenek képviselve a Várdomb gyűjtött és ásatási leletei kö\t. Sajnálatos félreértéseket előidéző véletlenek lehetségesek a régészetben. Egyetlen ásatási felületen. Ám ugyanez elképzelhetetlen öt különböző helyen végzett szakszerű ásatási felületen. Elismerjük, hogy az Árpád-kori vár építésekor a bronzkori földvár felszínét, mindazzal együtt, ami utána következett, szinte mindenütt felforgatták. A cserepeket azonban nem gyűjtötték ki az ide-oda hordott földből. Ma is benne vannak, százával-ezrével. A hely történelmi jelentőségének ismeretében az 1974—1977. évi ásatások alkalmából különös figyelmet szenteltünk a korai és késői középkori leleteknek. De csak a XII. századtól kezdődő, zömében még későbbi, középkori leleteket találtunk. E negatív tanúbizonyság döntő súllyal esik latba Alpár-vára igazi középkori történetének felvázolásában. 18 JOHANNES ТОМКА SZÁSZKY, Introductio in Geographiam Hungáriáé antiqui et medii aevi. Posoni 1751. 19 Hatása olyan erős volt, hogy pl. a Földrajzi Társaság tagjai a jelenlévő, korábban a váron ásatásokat is végző Kada Elek határozott ellenvéleményével szemben, a várat prehisztorikus rétegre emelt népvándorláskori („hunavar-szláv") építménynek vélték, „ezek hányták a domb fennsíkja szélén a körsáncot". — Mert még alakját is körnek láttatta velük a fantázia. Végleges elhagyását a következő fejezetekben elmondottak alapján a honfoglalás korára képzelték. Amint a magyarok legyőzték Szvatoplukot és Zalánt „megszűnik vár lenni". Budapesti Hírlap XXVII, 244. szám, 14-15. (1907). XI. A KÖZÉPKORI SÁNC Az alpári sánc felső, jól elválasztható része a benne talált vaslemez töredék és vaskarika révén biztos, hogy a középkorba tartozik, de egyéb középkori lelet hiányában magából az ásatásból ennél többet nem sikerült megtudni. A sáncon belüli terület kevés középkori leletével és a vár középkori jelentőségével Bóna István foglalkozott. Eredményeit összefoglalva: a legkorábbi régészeti lelet a XII. század elejére keltezhető, a legkésőbbi a XV. századba; a vár egykorú írásban nem szerepel, egyedül Anonymus említi (1200 körül). Feltételezi továbbá, mint legkézenfekvőbb lehetőséget, hogy a X. század vége óta itt birtokos Kalán nemzetség vára lehetett, de építését — elsősorban a régészeti leletek alapján — nem tartja korábbinak, mint a XII. század, jelentőségét pedig már a XIII. században, nyilván a tatárjáráskor, végleg elvesztette. Bóna megállapításainak nem mondanak ellent a sáncban talált szerkezeti nyomok, a famaradványok sem. Pontos rekonstrukcióra ugyan nincsen lehetőség, de mindenképpen a középkor korai századaira jellemző, Magyarországon egyelőre alig ismert rácsos faszerkezet nyomait kell látnunk bennük. Ha nem is részleteiben, de lényegében hasonló lehetett az alpári sánc a gyöngyöspatai X— XI. századi 1 és a Győrbácsai XII— XIII. századba valószínűsített sánchoz. 2 A sáncszerkezeten túl lényeges körülmény, hogy a vár külső megjelenése igen hasonló a X— XI. századi magyarországi ispánsági várak nagy részéhez mint Bihar, Szabolcs, Zemplén, Abaújvár és Hont várához 3 , bár azoknál kisebb (Hont azonban alig nagyobb!). A legfőbb jellemzők ebben a tekintetben: alacsony, de meredek dombon van, a védelem kizárólag a sáncra támaszkodik és a belső területen itt sincs nyoma jelentősebb épületnek. Utóbbi két körülmény magyarországi viszonylatban a X— XL, esetleg a XII. századra vall. A XI— XII. században kezdődő korai 1 KOVÁCS В., A gyöngyöspatai vár ásatásai. Die Ausgrabungen in Gyöngyöspata-Vár. ArchÉrt 101 (1974) 235 — 243. 2 NOVÁKI GY., Árpád-kori sáncvár a bácsai Szent Vid dombon. Árpádenzeitlicher Burgwall auf dem St. VeitHügel zu Bácsa (Kom. Győr-Sopron). ArchÉrt 103 (1976) 116-125. 3 NOVÁKI, GY Die topographischen Eigentümlichkeiten der ungarischen Burgen in den 10 — 11. Jahrhunderten am nördlichen Randgebiet der Grossen Tiefebene. Acta ArchHung 28 (1976) 359-369. 99
