Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
nem sok temetkezést találhatott Kada, — nincs is hely rá. A bogozó és a nyílcsúcs (B. sír) a legfeljebb 2—3 feltárt sír (avarok és szarmata) egyikéből származhatott. Többről a híradás sem szól. Mivel Alpár belterületén a Várdombon kívül a mai napig nem került elő más avarkori temetkezőhely, másrészt mivel egy évszázad óta biztosan tudott, hogy a Várdomb oldala folyamatos pusztulásnak és pusztításnak volt kitéve, a bizonyosság magas fokán állítható az is, hogy a Jankovich-Gyűjtemény „in territorio possessionis Alpár inventus" arany kardfüggesztője (MNM Orn Jank 66) szintén a Várdomb oldalából származik (A. sír). Egyúttal régészeti bizonyítéka a II. és IX. fejezetben kifejtetteknek, ti. hogy és egy haj karikákat, gyűrűket viselő asszony (4. sír), a többi már kora Árpád-kori temetkezésnek látszik. Csak egyben volt melléklet, a 8. koporsós sírban, ahol a halott szájában az obulust: I. András ezüst dénárját is megtalálták. A második ásatásnak nem volt tehát olyan „fényes eredménye" mint a korábbi „próbaásatásnak". — A lelőhely Hild közleményében — nyilván Kada nyomán — Kecskemét-Szikrai puszta, Madari-tanya néven szerepelt. Ez ma Lakitelek. STANCZIK I., Hild Viktor jegyzeteiből i. m. 193—198. Csallány tévedésének az lehetett az oka, hogy Szikrát a magyar középkorral foglalkozó Szabó Kálmán, a kecskeméti múzeum 1945. előtti néprajzos-régész igazgatója középkori nevén Felső-Alpárként emlegette és tartotta számon, Kalmárnak is másoknak is, — az 1931-ben Lakitelek területén feltárt két szarmata sírt is „Felsőalpár" lelőhellyel naplózta be. Ebből aztán akkora zűrzavar keletkezett, amelyhez hasonló nem sok van a hazai archaeologiában. Párducz Mihály szarmata lelőhelyjegyzékeiben és korpusz-köteteiben pl. a Madari-tanya körüli ásatások során, 1896 előtt és 1898-ban talált egyegy (tehát összesen kettő!) szarmata sír Felsőalpár-Szikra, Kecskemét-Felsőalpár és Kecskemét-Szikra Madari Jánosné földje lelőhely-megjelöléssel, a Kada Elektől 1900 — 1905 között a mai Lakitelek területén feltárt néhány gepida sír pedig Hampel József, Török Gyula és Csallány Dezső különböző munkáiban Kecskemét-Szikra, Kecskemét-Alpár, Lakitelek-Szikra és Alpár lelőhelymegjelöléssel szerepel. Az 1896. előtti szikrai ásatás szarmata sírjából származó egyetlen Antoninus Pius dénárt Huszár Lajos két külön tételben tárgyalta, egyszer elveszettnek tekintve, csupán Párducz kataszterére hivatkozva „Kecskemét, Felsőalpár-Szikra" lelőhellyel, másodszor ugyanazt, a kecskeméti múzeum régi leltárkönyve nyomán (1266. szám) a „Kecskemét, Szikra-Alpár, Madari tanya" névmonstrumon. Ezen lelőhely-csodabogarak sorába tartozik az Alpár-Madari-tanya lelőhely is. Összegezve. Az „Alpár-Madari-tanya" lelőhellyel számontartott „avar" nyílcsúcs valójában a Kecskemét-, ma: Lakitelek-Madari-tanyai honfoglaláskori temető 1. ásatásának 7. lovassírjából származott. Egy másik vagy második alpári avar temetőásatásról nincs semmiféle híradás. Az „Alpár-Madari-tanyai" avar sírok leleteikkel és hivatkozásaikkal együtt törlendők az avar lelőhelykataszterből, Alpár-Várdomb viszont korai avar családi temetőként veendő a jövőben számba. a Várdomb oldala folyamatosan pusztult már a XVIII. században is. Az 1820-as évektől kezdve több, mint egy évszázadon át unikumnak számító kard függesztő-fülre először Fettich Nándor figyelt fel 1924-ben, röviddel később fényképét is közölte. 13 Korai avar voltának felismerése akkoriban figyelemre méltó teljesítménynek számított. Fettich nem nyomozott az arany kardfüggesztő lelőhelye után, ismeretlen lelőhelyűként tárgyalta. Azóta nem szerepelt a szakirodalomban. Első hiteles párhuzama csak jóval később, 1935ben került elő a keceli előkelő korai avar sírból. A keceli aranyveretes kardon párban talált rokonai, a keceli halott rangjának megfelelően, díszesebb kivitelűek. 14 E megállapítás azonban viszonylagos értékű, mivel a tartozékaitól megfosztott alpári kardfüggesztőn ma is jól láthatók a felületét egykor díszítő ékkőberakásos cellák lenyomatai, az is valószínű, hogy az alpári függesztő a kecelihez hasonlóan arany gyöngyhuzallal volt keretezve. A keceli granulált minták mégis gazdagabbak és finomabbak, mint az alpáriak, az alpári halott kardja valamivel egyszerűbb lehetett, mint a keceli. Az alpári kardból és a halott egyéb mellékleteiből csupán ez az egyetlen csonk maradt ránk, amelyből bajos volna további következtetéseket levonni. Az 1. A. és B. sírok leletei egyébként kitűnően összevágnak, valamennyi a VII. század első feléből, vagy inkább középső harmadából származik. Ekkoriban temetkezett a Várdombon az az előkelő család, amelyből a különböző időpontokban talált leletek segítségével 2 férfi, 1 asszony és 1 fiúgyermek temetkezését lehet rekonstruálni. Avar szemszögből nézve talán nem véletlen, hogy Tószeg—Laposhalmon egykorú, gazdag (nagygömbcsüngős arany fülbevalópár, korongolt szürke kulacs 15 ) korai avar családi sírkert sírjai 16 kerültek elő, a tószegi telepbe később egy gazdag, griffes-indás övet viselő férfi és családja is beletemetkezett. 17 13 FETTICH N., Garnitures de fourreaux de sabres du temps des avares, en Hongrie. Aréthuse 1926, fasc. 2., 8, X. t. 26. 14 LÁSZLÓ GY., Études. .. i. m. 232-233, LI. t. 11, 14. 15 POSTA В., ArchÉrt 9, 1889, 144-150, 15. kép. 16 BANNER-BÓNA-MÁRTON i. m. I. rész 36-37. képén az S 3 jelzés az egyik mély korai avar sír. 17 Uo. a 20. kép csontvázai, — nem szerepel viszont egyik dokumentáción sem a Bella Lajostól 1923-ban kiásott gazdag griffes-indás övű férfisír helye. 98
