Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
30. Az 1974/75. II. szelvényben feltárt avar sír 30. Das im II. Schnitt des Jahres 1974/75 freigelegte awarische Grab ről 5 . Fibulánkról, Mártonnal egyidejűleg (1911), közvetve az ásató Kada Elek is megemlékezett, mint a „Kecskemét környéki" szarmata-jazig női ékszerek egyik kiemelkedő darabjáról, — akkor szentesbökényi közeli rokonához hasonlóan, még ékkőberakása is megvolt. Azt írja, hogy a jazig női sírokban az állandó viseleti kellékként szereplő gyöngyökön és ,,a nagyobb tömegben használt bronz fibulákon kívül, 5 PARDUCZ M., Az első pontus-germán emlékcsoport i. m 20, VI. t. 3, UŐ, ActaArchHung 11, 1959, XXVIII. t. 6 találunk különböző díszítésű ezüst és arany fibulákat is, amelyekben drágakövek vannak. Ezek a fibulák . . . legtöbbnyire római készítmények" 6 . Kada itt nemcsak az akkoriban unikumnak számító alpári ékköves arany fibulát írta le, de ugyanúgy ítélte meg eredetét, mint Márton. Az arany ovális fibulát valószínűleg a szarmata sírokban gyakori római zománcberakásos korongfibulával vagy római bronzfibulával együtt találta (Márton: „antik tárgyak"), valamint gyöngyökkel és más —már az 1930-as években ismeretlen lelőhelyűnek számító 7 — mellékletekkel. A Várdomb területén a VII. század első felében rangos korai avar család temetkezett, családi temetőjük egy-egy sírja az 1949. évi szelvényben és mellette az 1974. évi II. szelvényben került elő. Korhatározó melléklet a deszkakoporsós 1. (női) sírban 8 volt, nagygömb-csüngős ezüst fülbevaló-pár és korai avar típusú szabadkézzel formált bögre, a 2. (fiúgyermek) sírban a jól megmaradt koporsódeszka maradványok figyelemre méltók. Az egymástól mintegy 2 m távolságban fekvő két sír egy DNy—ÉK-i irányú sírsor DNy-i szélén helyezkedett el. ÉK felé, a mai szakadék területén minden bizonnyal folytatódott a sírsor. Mi több: a két avar sír önmagában is arra figyelmeztet, hogy a Várdomb К—ÉK-i irányban egykoron még jódarabon folytatódott. Ma már bizonyosnak tartható, hogy a bekarcolt állatfigurákkal 6 KADA E., Városunk őstörténetéből i. m. 109. 7 A Kada ásatásaiból származó szarmata leletek egy része a kecskeméti földrengés nyomán vált azonosíthatatlanná, v. ö. PÁRDUCZ M., A nagy magyar Alföld rómaikori leletei. Dolgozatok 7, 1931, 128. A Kadától Alpáron egyidejűleg kiásott avar bogozó ismert leltári számából (1480) s néhány más ránkmaradt leltári számból következtetve, az alpári szarmata leletek az 1403—1459 számok között voltak leltározva, mégpedig avarkori (1411— 1441) sőt gepida (1473) leletekkel vegyest. Az alpári szarmata tételszámokat Párducz a Kada-féle KecskemétMáriavárosi szarmata leletekre vonatkoztatta, nyilván azért, mivel ottjártakor az alpári és szikrai leletek már össze voltak keveredve a jóval korábban kiásott és benaplózott (helyes leltári számuk: 939—1088) máriavárosi leletekkel. 8 A sírgödör alakját Patay naplójának 5 — 7. ásónyom vázlata, illetve metszetrajza (6. képünk) ábrázolja. A csontvázról kisméretű ceruzavázlatot készített, ebből megtudható, hogy kezei a medencére voltak helyezve, a szabad kézzel készült kis edény pedig a koponya mögött a fej bal oldalához volt téve. A sír koporsómaradványairól és leleteiről v. ö. PATAY, Ásatás Alpáron i. m. 134. Közöletleri. 96
