Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
sziget esetében sem. 14 Hasonló esetek még többször is előfordulnak. 15 De árok védte az időben korábbi Hatvan-kultúra sok telepének is egy kisebb részét 16 , árokátvágást azonban még sehonnan sem közöltek. A távoli Dunántúlról NagygÖrbő—Várhegy sáncát kell említeni a Zók-kultúrából, ahol a rétegződések faszerkezetű, kívül függőlegesen kiképzett sáncra utalnak. 17 Bakonyszentlászló—Kesellőhegy I. számú, a mészbetétes edények népének kultúrájába sorolható telepén a sáncátvágás egyszerű földtöltést eredményezett. 18 A legtöbbet mond számunkra a Fertőboz— Gradinahegy, közelebbről még meg nem határozott bronzkori sánca, ahol a kettős cölöpsorral kialakított földsánc és az előtte húzódó mély árok volt rekonstruálható. 19 Nagygörbő és Fertőboz példája alapján biztosra vehető, hogy a többi bronzkori sánc tetején is, beleértve az alpárit is, valamilyen faszerkezetű függőleges fal, vagy mellvéd futott végig, mert az egyszerű földtöltés egymagában nem jelenthetett elegendő védelmet. A sánckutatás előbb vázolt hiányosságai miatt ma még nem lehet átfogó képet adni a középső bronzkori erődített telepeink időrendi sorrendjéről. A minket most közelebbről érdeklő Vatya-kultúrával kapcsolatban egységes az a megállapítás, hogy az erődített telepek a kultúra második szakaszában, méginkább a vége felé épültek, ami különösen a Duna— Tisza közére jellemző. 20 Egy körülmény azonban, ami a nagykőrösi és alpári sáncátvágásnál vált szembetűnővé, e perióduson belül felvet egy kérdést: a sánc 14 BANNER, J.-BÓNA, I., Mittelbronzezeitliche Tell-Siedlung bei Békés. (Fontes Arch. Hung.) Budapest 1974. 14, 16, 18, 136. 15 BONA, I., i. m. 124, 125. 16 KALICZ, N., Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Abriss der Geschichte des 19—16. Jahrhunderts v.u.Z. (Arch. Hung. 45) Budapest 1968. 133-134. 17 NOVÁKI GY., A Nagygörbő-Várhegy-i korabronzkori erődített telep. Die befestigte friihbronzezeitliche Siedlung von Nagygörbő-Várhegy. ArchÉrt 92 (1965) 168— 175. 18 NOVÁKI GY., Őskori és középkori várak a bakonyi Kesellő- és Zöröghegyen. Vorgeschichtliche und mittelalterliche Erdfesten im Cuha-Tal im Bakonywald. VMMK 14 (1979) 75-119. 78-84. 19 NOVÁKI GY., A magyarországi földvárak az őskortól a középkorig. Építés- és Építészettudomány 7 (1975) 323 — 339. 329. 20 KOVÁCS T., Jelentés az Aba-Belsőbáránd-Bolondváron végzett 1960. évi ásatásról. Report on the Excavations Carried out on the Bolondvár at Aba-Belsőbáránd in 1960. Alba Regia 2-3 (1961-1962) 131-135. csak a telep fennállásának az elején játszott nagy szerepet, később veszített jelentőségéből és a telep lassan ráhúzódott, sőt mély gödröket is ástak a tetejébe. Lovasberény—Mihály várnál hasonló kép tárul elénk: a betemetett sáncárok felett új járószintek is kialakultak. 21 A telepek terjeszkedése egymagában aligha indokolja ezt a megfigyelést, hiszen ezzel a védelmi rendeltetésük lehetetlenné válik. További sáncfeltárásokra lenne szükség, hogy ebben a ma még csak éppen felvetődött kérdésben továbbjussunk. A bronzkori erődített lakótelepek felmérése még kevés helyen történt meg és többnyire ezeket a rajzokat sem közölték. Ezért az alapterületekkel kapcsolatban nincs még megfelelő összehasonlítási alapunk. Mégis, a már eddig közölt adatok alapján, Bóna István megállapította, hogy a Vatya-kultúrán belül a Fejér megyei telepek nagyobb méretűek, mint a Duna—Tisza köziek. Egy-egy erődített telep átmérője az előző helyen 150—250 m körül váltakozik, utóbbi helyen viszont ritkán éri el a 100 métert, gyakran ennél jóval kisebbek. Ennek alapján a Fejér megyeieket „városok"-nak, népváraknak tartja, míg a Duna—Tisza közieket a vezető réteg lakóhelyeinek. Feltűnő különben, hogy az Alföldön a Hatvan-, Gyulavarsánd- és Füzesabony-kultúrának is hasonló, vagy még kisebb méretű erődített lakótelepeik vannak. A másik különbség, amire ugyancsak Bóna István hívta fel a figyelmet, hogy a Dunántúlon az egész lakótelepet körülvették védőművel, míg az Alföldön csak egy kisebb területet, a lakótelepek nagyobbik része a vár mellett nyílt fekvésű marad. Mindebből társadalmi rendszerre következtet, utóbbi helyen a vezető réteg elkülönülését állapítja meg. 22 Alpár jól beleilleszkedik ebbe a gondolatmenetbe, a viszonylag kis alapterületű erődített vár mellett nagy kiterjedésű nyílt lakótelep van a Templomdombon. Nagykőrös—Földvár éppen az Alföldön szokatlan nagy méretével már különválik a többitől, itt azonban még további ásatásokra lenne szükség. A Vatya-kultúra elterjedési területét, az erődített telepek feltüntetésével, F. Petres Éva és Bandi Gábor ábrázolta. 23 Ebben éles vonal tűnik elénk az elterje21 F. PETRES É.-BANDI G., i. m. 22 BÓNA L, i. m. 74, 75, 77, 78, 84, 113, 123-125, 143, 146148.; BANNER, J.-BÓNA, I. i. m. 155, 156. 23 F. PETRES É.-BANDI G., i. m. 90
