Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

25. Hajós—Hildpuszta—Várdomb helyszínrajza. 25. Lageplan des Burghügels von Hajós-Hildpuszta. Hajós—Nemesnádudvar—Sükösd vonalában, a Duna egykori ártere fölött, ÉK—DNy irányban 20—25 m magas, többnyire meredek löszpart húzó­dik. A partot a vízmosások több helyen különálló részekre szabdalták, ezek egyikén, Hajós községtől D-re, kb. 4 km-re helyezkedik el Hildpuszta felett a Várdombon a földvár (25. kép). Kétoldalt egy-egy mély vízmosás, É és ÉNy felől a meredek part hatá­rolja, egyedül К és DK felé függ össze az azonos magasságú fennsíkkal. A földvárat utóbbi oldal felől 30—40 m széles, 3—4 m mély árok védi. A belső területet, különösen az árok felett, de a többi olda­lon is jól kivehető sánc övezi, belső magassága he­lyenként túlhaladja az 1 m-t. A földvár DNy-i olda­lát kb. 70 hosszúságban, de legfeljebb 10 m széles­ségben már lebányászták, így a telep egykori alakja még jól rekonstruálható. Alakja ovális, jelenlegi leg­nagyobb átmérője 115 (eredetileg kb. 125 m lehetett), kisebbik átmérője 80 m. Belső területe egyenes, É-i és K-i széle felé lejt. Az egész területet sűrű erdő fedi (26. kép). Néhány éve a K-i oldalon dózerrel átvágták a sán­cot, a kitermelt földdel pedig az átvágás előtt az árkot feltöltötték. Az átvágás profilja nem alkalmas részletes megfigyelésekre, de annyit sikerült megálla­pítani, hogy itt is teli-település volt. Az így feldúlt részbe 1979-ben kincskeresők beleástak, sok edény­töredék került elő a Vatya-kultúrából. Hasonló korú cserepek találhatók az árkon kívül a K-i irányban folytatódó, elkeskenyedő fennsíkon is, a lakótelep tehát ebben az irányban is folytatódik. 10 Ezeken kívül még nagyon sok hasonló korú, kü­lönböző bronzkori kultúrába tartozó erődített lakó­telep ismeretes az egész országban. Az árok elmosó­dott nyomait valamennyi esetben jól követhetjük, gyakran a mai felszín fölé emelkedő sánc is látható. Sáncfeltárás azonban alig történt és azokról is több­nyire csak előzetes, rövid jelentéseket közöltek. A sán­cok építésének a korát pedig ásatás nélkül legtöbb esetben kockázatos meghatározni, mert ezen a téren sok meglepetés érheti a kutatást. A Vatya-kultúra elterjedési területének ellenkező, Ny-i szélén, Lovasberény—Mihályváron 7 m széles, 4,5 m mély árkot állapítottak meg, amely a telepet körülvette. Föld fölé emelkedő sánc nyomát nem említik az ásatok, az árok belső oldalán azonban kettős cölöpsort állapítottak meg. 11 Puszta említés­ből tudunk sáncátvágásról Dunaújváros—Koszider­padlás és Vál—Pogányvár területéről. 12 A Vatya­kultúra többi, nagy számú erődített telepéről sánc­feltárásról nem tudunk. A hasonló korú, vagy korábbi, szomszédos kul­túrák telepein hasonló a helyzet. Tószeg—Laposhal­mon két, ovális alaprajzú, egy korábbi kisebb és egy későbbi nagyobb árok volt. Valószínű, hogy sánc is volt mögötte, mert bizonyos „emelkedést" is em­lítenek 13 , a dombnak nagy részét azonban azóta el­hordták, csak a külső ároknak lehetne a nyomait keresni, de szerkezetét és építésének közelebbi korát nem ismerjük. A Gyulavarsánd-kultúra erődítéséiről, bár ezek is nagy számban fordulnak elő, még ennyit sem tudunk. Békés—Várdombnál (az erődítés első építője a feltételezések szerint itt a Hatvan—Otto­mány-kultúra volt) csak következtetni lehet arra, hogy mesterségesen kiásott csatornával alakították ki a Várdomb szigetét. Az árok átvágására azonban nem került még sor, akárcsak a fél km-re fekvő Kolbász­10 A földvárat Horváth Attilával 1978 nyarán mértük fel. Ugyancsak vele vége2tem terepbejárást 1979 nyarán is. Segítségéért ezúton is köszönetet mondok. 11 F. PETRES É.-BÁND1 G., i. m. 12 BÓNA, I., i. m. 59, 78. 13 CSETNEKI JELENIK E., Tószegi ásatások. ArchÉrt X (1876) 277-283. 278.; MÁRTON L., Jelentése az 1907­ben végzett ásatásairól. Jel. a MNM áll. 1907. 176 — 184. 176. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom