Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
Szeremle-típusú csupor töredékek: I. 1. réteg, I. 75/5. gödör és talán I. Öshumusz (XL. t. 5,8,9). Szeremle-típusú nagy csésze töredéke: I. 75/13. gödör (XL. t. 4). Szeremle-típusú behúzott peremű tál: I. 1—2. réteg (IV. t. 1; XXVIII. t. 10). Szeremle-típusú svéd-sisak alakú tál: 1949/8. ásónyom, a „nagygödörből" (XLIV. t. 1—la). Szeremle-típusú tölcséresnyakú nagy „urna" töredéke: I. 2. réteg (IV. t. 5). Szeremle-típusnak látszik a 77/4. gödörből előkerült, kétféle mintával díszített perem is (XXXVII. t. 6). Magyarád/' Mad' arovce-típtts A kultúra klasszikus fokozatának b-—-c korszakában és késői fázisában amforákon, tálakon, talpas tálakon, csészéken és fedőkön (Nitriansky Hrádok Blb, C7, D2a—b, D7, D14, G14 típusok) gyakori díszítés a mészbetéttel kitöltött bepontozott beszurkált háromszögminta. 161 így díszített cserepek a II. 5. rétegből és az I. 75/2. gödörből kerültek elő (XL. t. И—12) és bőséges párhuzamuk van Nitriansky Hrádok/Kisvárad telepleletei közt. 162 Felsös^öcsjSuciu de Sus-típus Nagyon valószínű, hogy az I. 5. rétegből származó cserép mélyen vésett háromszög és keretező mintája vastag mészkitöltésével, valamint a II. 2. réteg spiráltekercs mintás hastöredéke Felsőszőcs-típusú (XI. t. 18; XL. t. 7). Szeremle- vagy Felsőszőcs-típusúak az I. 2. és a 77,5 rétegben talált háromszög mintás finom cseréptöredékek (XXXVIII. t. 2; XL. t. 6, 10). 163 1 TOCÍK, A., Nitriansky Hrádok-Zámecek. Bronzezeitliche befestigte Ansiedlung der Mad'arovce-Kultur. Szövegkötet I. 1. Nitra 1981, a típusokról 92—93, a mészbetéttel díszített Magyarád-típusú edények időrendjéről uo. 42 T 48. 2 TOCÍK, A., Nitriansky Hrádok-Zámecek. Táblakötet i. m. 49. t. 14; 56. t. 19,23; 57. t. 14, 16; 61. t. 9; 63. t. 13, 17; 66. t. 4; 75. t. 4; 77. t. 19; 101. t. 2; 116. t. 17; 132. t. 17; 141. t. 23 stb. csak az alpári cserepekkel közelebbi 1 rokon előfordulásokat említve. ? KALICZ N., A későbronzkori felsőszőcsi csoport leletei és kronológiai helyzete — Funde und chronologische Situation der Felsőszőcs-Gruppe der Spätbronzezeit. Összefoglalva. A fentiekben egy Vatya-III. alapokon keletkezett Vatya-Koszider korú telep anyagát körvonalaztuk. A telep életét végigkísérő Vatya „alapformák" mellett az edényművességében idegen stílusú és technikájú díszkerámia alakult ki. Ez a díszkerámia rokon ugyan a Duna-menti Vatya-Koszider telepek Rákospalota-típusú edényművességével, mégis lényeges vonásokban különbözik tőle. Önállóan fejlődött ki a Közép-Tiszavidék Hatvan-alapokra épülő és a Spirálbütykös-Kerámiától átalakított edényművességéből. Emiatt jogos Alpár-típusnak nevezni. 164 Az 1973—1974. évi tószegi ásatások alkalmából megfigyeltük, hogy a Laposhalmon a település legfelső két rétegében új kultúra jelenik meg. 165 Az itt kielemzett szoros rokonság alapján nagyon valószínű, hogy a jelzett időszakban Tószegen is az Alpártípus uralkodott, vagyis Tószeg legutolsó korszakában a Vatya-Koszider kultúra telepe volt. A keleti-délkeleti Vatya-Koszider területeken az önálló bronzművesség vagy ki sem alakult, vagy a Koszideri-korszak elején lehanyatlott, a területről nem ismerünk öntőmintát vagy önálló bronzkészítményt. A Várdomb 2 db „koszideri-típusú" sarkított peremű bronzvésője és a Baks-Levelényben előkerült kis ArchÉrt 87, 1960, 3 skk, VI-VII. t. BALAGURI, E., Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969—2, 61 skk, 1—3. kép, BADER, T., Epoca bronzului i. m. XLV. t. 2, 8. 11 — 14. típusok. 164 A kutatás a Közép-Tisza-vidéken a „Késő-Vatya — KésőFüzesabony" szint után közvetlenül számolt a Rákóczifalva-csoport fellépésével s ezt korábban magam is elfogadtam. Az Alpár-típus meghatározásával ez az időrend alighanem módosulni fog, a két tipus nehezen lehet egykorú. A Rákóczifalva-csoport a jelek szerint csak Tószeg-Laposhalom és Alpár-Várdomb településeinek megszűnte után lép fel. E kérdésben azonban csak akkor fogunk tisztábban látni, ha Márton Lajos és Csalog Zsolt rákóczifalvi ásatási leleteit, és a Nemzeti Múzeumba és a Szolnoki Múzeumba jutott egykorú Rákóczifalvi-típusú (nagyobbrészt a névadó lelőhelyről származó) leleteket feldolgozzák. 165 BÓNA L, Tószeg-Laposhalom 1876-1976 i. m. 93 és 99. Uo. a 13 — 16, 19, 22. képeken kis összeállítást is adok a Vatya-Koszider korszak leleteiből. 166 TROGMAYER O., Der Schatzfund von Baks-Levelény. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1966 — 1967, 15 skk. — a délkeleti Vatya-Koszider-(Alpár-) csoport e fontos és egyetlen vegyes kincslelete érdemtelenül kevés figyelmet kap a szakirodalomban. 82
