Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

С. Magas, hengeres nyakú, gömbölyded testű, perem fölé húzott ansa lunatás kancsók. Főbb változatok: D. Alacsonyabb, цртокеЬЬ, nyomott gömb tes tű ansa lunatás dís^-kancsók. Változatok: cl Díszítetlen, csak nyakán van néhány vízszintesen behúzott elmosódó haránt vonal: I. 3 réteg (XLVII. 2). c2 Hasán árkolt bütyökkel váltakozó függőleges, nyakán vízszintes vonalakkal díszítve: I. 1—2. réteg és I. 75/12. gödör (III. t. 7; XLVII. t. 1,4). A Rákospalota-csoport területén rokona a solymári kincslelet kancsója,

125 sokkal közelebbi rokonság fűzi mégis az alpáriakat a kiskunfélegyházi múzeum két (alpári?) kancsójához, kivált az Egyek-Szöghatárban Bodrogszerdahely típusú sírban talált kancsóhoz.

126 c3 Mint az előző, de hasán függőleges borda díszítéssel is, nyakán körülpontozott benyomott kör mintával: 77A- réteg (XVI. t. 2; XLVI. t. 2). — Cl-3 típusú kancsók nyaktöredékei származnak még az I. 1—2, II. 4, 77,2, 77,7. rétegekből a 77/1. és a 77/4. gödörből (XV. t. 3; XXI. t. 3; XXVIII. t. 2; XXXV. t. 6; XXXVII. t. 2,5). Rokon díszítésű kancsónyak töredékeket Tószegről ismerünk

127 ahol 1948-ban a „c. nívóból" (= 3. ásónyom) is előkerült egy.

128 c4 Mint az előző, de a hasán lévő bütyköket spirálminta kerete^: 77,4. réteg (XVI. t. 10; XLVI. t. 1). A spirálbütyök díszítésű kancsó pusztaszikszói és gel ej-kanálisdombi előzményekre visszamenő Késő-Füzesabony örökség,

129 amely Bodrogszerdahely/Streda nad Bodrogomra

130 is jellemző. c5 Kancsó ansa lunatafüllel, kettöskónikus testtel, bekarcolt mintákkal és keretezés nélküli bütyökdísszel: HA réteg (XVI, t. 1 ; XLVI. t. 3). Nyak és fül töredékek ilyesmi formájú kancsókból: 1949, I. 1—2. réteg és 77/4. gödör (XXL t. 2; XXVI. t. 7—8; XXVIII. t. 1). 125 VALKÓ A., A solymári bronzkori raktárlelet i. m. 2. kép 3, ENDRŐDI A. i. m. III/A. t. 2. UŐ, Studia Comitatensia 9, 1980, 274, 22. kép. 126 M. NEPPER I.—SZ, MÁTHÉ M., A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (1972) 39., 3. kép jobbra. 127 BANNER-BÓNA-MÁRTON i. m. II. rész. 20. kép 9., 22. kép 13. 128 MOZSOLICS A., Ausgrabungen in Tószeg i. m. III. t. 14. 129 KŐSZEGI F., Mittelbronzezeitliches Gräberfeld i. m. 101 skk, XV. t. 1., XVII." t. 5. KEMENCZEI T., Das mittelbronzezeitliche Gräberfeld i. m. XII. t. 12; XV. t. 1. 130 POLLA В., Birituelle füzesabonyer Begräbnisstätte i. m. IV. t. 5, VIII. t. 4, XVIII. t. 5. dl Árkolt bütyökdíszitéssel: I. 1—2, I. 2. réteg (IV. t. 6; XLVII. t. 5—6). d2 ívelt peremmel, a b2 bögrék stílusában a hasat tagoló függőleges bordákkal, amelyeket bekarcolt vonalak kereteznek: 77/4. gödör és régi alpári anyag (XXI. t. 1 ; XLVI. t. 4; 15. kép 3). A 77/4. gödörből származónak egyenes peremű rokona egy régebben gyűjtött tószegi edény,

131 bár az éppúgy egyedi munka, mint az alpári. Az egykorú Rákospalota-típusú korsók és kancsók többsége kettöskónikus hasú, gyakran állnak belül általában nem üreges alacsony talpon, széles szalagfüleik vannak, mintakincsük: függőleges kannelúra, sávozott háromszögek, benyomott 3 vagy 3—3 pont, szintén eltérő. A kétségtelen rokonság ellenére is jól megkülönböztethetők az Alpár-típustól. A dl és d2 típusú díszkancsók — gyakran alacsony csőtalpra helyezve — a következő korszak népszerű díszedényeivé válnak. Elterjedésüket már 1960-ban megkíséreltem összeállítani.

132 Az újabban közzétett 131 FOLTINY I., Tószeg Pottery at the Peabody Museum of Harvard University. Bonner Jahrbücher 176, 1976, 28, 2. kép 2. 132 BÓNA I., Tiszakeszi későbronzkori leletek i. m. 17 — 18,1. t. 2, 6, II. t. 1—5. — E díszkancsók Tisza-vidéki elterjedését, — kereken 40 lelőhelyet — állítottam itt össze, az akkoriban (Childe nyomán és óta) általánosan használt és elfogadott, de később hibásnak bizonyult „egyeki kultúra" fogalmába sorolva (v. ö. KOVÁCS T., Adatok a későbronzkori egyeki csoport kialakulásához — Some Facts of the Emergence of a Late Bronze Age Group at Egyek. Debreceni Déri Múzeum 1962 — 1964. évi Évkönyve (1965) 75 — 84 jogos bírál?tát és azóta nagyobbrészt időtállónak bizonyult új csoport felosztási javaslatait) — köztük szerepelt az 1898 óta ismert első alpári példány is. A következő évek kutatómunkája, amely sorra kidolgozta a Bodrogszerdahely-, Egyek-, Hajdúbagos-, Rákóczifalva-csoportokat, -szinteket, -típusokat (de még adós a Fehér-Körös és Maros közti egykorú délkeleti — Pécska E—Vésztő-Mágori halom felső réteg — Kurtics csoport meghatározásával s nem különítette el a Bodrogszerdahely-szinttel egykorú Korai- vagy Proto-Egyek fázist sem, amely pedig a leletek tanúsága szerint okvetlenül létezik) túlhaladta az egységes „Egyek" szemeiéietet. Edénytípusunknál maradva, nemcsak azért, mivel néhány biztosan későbbi (Piliny-Bárca-típusú) változatot is a „horizontba" soroltam (32 — 34. és 36 — 40. számok elterjedési jegyzékemben) és nem is f/zért, mivel (legalábbis szerintem) a halomsíros hatásokat túlértékeltem, hanem sokkal inkább amiatt, mert a kutatás a fentnevezett csoportok sokoldalú meghatározásával volt elfoglalva s ezt, mint láttuk, sikerrel véghez is vitte. 77